Dr. Gaál Botond honlapja

Igehirdetés Losonczy Endréné

Kosdy Gabriella temetésén

 

Debrecen, Köztemető.2010. szeptember 22.

 

Úr Jézus Krisztus! Életnek fejedelme, halálon is győztes Úr! Te légy nekünk egyetlen egy nyereségünk és vigasztalásunk mind életünkben, mind halálunkban. Ámen

 

Gyászoló Testvéreim!

Énekeljük hitben való megerősítésünkre a 90. zsoltár 1. és 2. versét: Te benned bíztunk eleitől fogva, …….

­­­­—————————-

 

Hallgassuk meg együtt Dr. Losonczy Endréné ravatalánál a vigasztalás igéit, melyek meg vannak írva a Zsoltárok könyve 103. részében, eképpen:

 

Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. — 8Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 22Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

 

 

Kedves Gyászoló Család! Végtisztességtévő Testvéreim!

 

Egy olyan réges-régi, talán 3000 éves bibliai szakaszt olvastam föl, amely érzésem szerint a leginkább kifejezi azt, ki volt Dr. Losonczy Endréné és milyen küzdelemmel teli, de sok-sok örömmel megrakott életút van mögötte. Most az volna jó, ha Losonczy Endréné Kosdy Gabrielle hosszú életének tanulságait ez a felolvasott ige fölnagyítaná és örök tanulságként fölmutatná mindazokat az értékeket, amelyeket csak e ravatalnál láthatunk immár tisztán. Úgy, mintha reá nézve is elmondhatnánk azt, amit a Debreceni Református Kollégium diákja,Arany Jánosmondott Széchenyi Istvánról: “Nőttön nő tiszta fénye, amint időben és térben távozik!” Ezt olvasta ő nap mint nap, amikor a Kollégiumba jött dolgozni nyugdíjas korában. Számunkra Gabi néni “fénye” is még csak ezután fog igazán ragyogni, amikor már nincs itt közöttünk.

 

Először tekintsük végig életútját, neveltetését és figyeljünk arra, mit hozott magával ez a derék, bölcs és művelt asszony! 1921. november 5-én született Körösszegapátiban, ahol az édesapja református lelkész volt. Gabriella leánya Katalin testvérével együtt a debreceni DóczyGedeon ReformátusGimnázium növendéke lett, amelyet ő úgy értékelt, mint ahol megtanulta a tekintélyek tiszteletét és az igazi értékek megbecsülését. E két tényezőt tartotta nagyon sokra, amely aztán nevelői elvévé is vált. Kiváló eredményei révén a Tisza István Tudományegyetemen szerzett történelem-latin szakos középiskolai tanári diplomát 1944-ben. Felkészülése során megragadta lelkét Reményik Sándor örökbecsű néhány sora: „Használni a nemzetemnek – bármi áron, Munkát keresni és kötelességet, S a lényeget, – túl minden változáson.” Egy ilyen értelmes keresztyéni életre való felkészüléssel tudott aztán tanár lenni 1947 és 1977 között Kúnszentmiklóson a Református Gimnáziumban, majd Hajdúböszörményben és Debrecenben. Közben férjhez ment Dr. Losonczy Endre jogászhoz, akivel 16 évig éltek boldog, megelégedett házasságban. Férje halála után már egyedül élt.

 

Én is ismertem Dr. Losonczy Endréné Kosdy Gabriella tanárnőt. Ő nyugdíjasként dolgozott  Református Kollégiumban is, amikor még fiatal tanár voltam. Nyugodt, intelligens tanárnő volt, és volt az egyéniségében valami különleges tartás. Elegáns volt és igényes. Mindig észrevette a szépet és a jót. Érdekelték a mély gondolatok. Sokaknak gépelte le az írásait, azokat magában szerényen értékelte is. Az én disszertációmat is őt írta le a kiadó számára, s ekkor még többet beszélgettünk. Nagyon érdekelte, mit írtam az ókor nagyjairól, s erről többször elbeszélgettünk. Én akkor megszerettem őt és ő is engem. Ezért hagyta meg, hogy én temessem. Egy igen gazdag műveltséggel és józan látással megáldott, bölcs asszonynak ismertem meg, akinek olvasmányai közé tartoztak a latin irodalom halhatatlanjainak, Vergiliusnak és Horatiusnak a művei. Ma már ez ritkaság számba megy. Amikor el akart csendesedni, mert a zaklatott élethelyzete azt kívánta, hosszabban olvasta Arany Jánosműveit. De különösen is szerette az elszakított magyar földön élő írónak, Reményik Sándornak a költészetét. Ezekből sokszor merített megnyugvásához szép gondolatokat. Ő maga mondta el, hogy a legmélyebben mégis a Zsoltárok könyve hatotta meg, a Biblia imádságos könyve, amelynek olvasásakor nemcsak vigasztalást merített, hanem erőt is kapott a magányában elhordozott gondjaihoz, kétségeihez. Szerette és idézte is Madáchot: „Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet!” Igazából ő soha nem hagyta el magát, hanem olvasott sokat, figyelte a szellemi életet, szerette a festők gazdag és élénk színvilágát, némelyiket jobban, másokat kevésbé. Józan volt, de ugyanakkor üde és derűs lelkületű, aki észrevette Csontváry Kosztka Tivadarnak is a zseniális képi alkotókészségét, fantáziáját, szín- és formavilágát. Sőt zenét is szívesen hallgatott, különösen is Grieg és Sibelius nyerte meg tetszését. Igazából értelmes keresztyén életet élt és igazi biblikusan református módon, először mindig magát vizsgálta meg, nem másokban kereste a hibát. Magával nem volt megelégedve, mégis egy megelégedett életű asszony volt, akire ráillett Augustinus mondása: „csak Istenben nyugoszik meg a lelkem!” (Zsolt 62) Boldogan mondta el mindig magáról, hogy „gyönyörű volt az ifjúságom!”

 

Íme, itt van most már előttünk az, aki a bibliai szavakkal hagyta ránk utolsó üzenetét, a 18. zsoltár versével: „Él az Úr, és áldott az én kősziklám; magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene.” Érdemes megnézni közelebbről, mennyire összecseng ez a fölolvasott 103. zsoltárral, és akkor sokkal többet megértünk Dr. Losonczy Endréné életének nagy titkaiból. Testvéreim, Végtisztességtévő kis Gyülekezet, most már ne a mi emberi gondolatainkkal, ne a mi emberi nézővilágunkból tekintsük az ő életének értékét, hanem Isten igéje felől vizsgáljuk azt meg. Ő is szüntelenül ezt tette. Cselekedeteiben, gondolataiban mindig azt figyelte, hogy mennyire egyezik meg Isten akaratával. Önmagát ezért gyarlónak, esendőnek, erőtelennek, kicsinyhitűnek mondotta, de ehhez mindig Istentől kérte imádságban a feloldozást. Szerette volna jobban szolgálni magyar nemzetét és református egyházát, de gyengének érezte ebben magát. Mert igazi alázatot érzett Isten előtt. De éppen ebben az alázatában látszik Isten igéje szerint nagynak és számunkra is ebben van az ő életének legnagyobb tanulsága. Ő tudta azt, hogy még a gyengeségben is, a gyarlóságban is Istent kell dicsőíteni és akkor ő megbocsátja minden vétkeinket, megerősít bennünket: Szeretettel és irgalommal koronáz meg bennünket, betölti javaival életünket. Tudta és vallotta: „megújul a te ifjúságod, mint a sasé!” Azaz, ezt üzeni nekünk: amikor kicsinynek érzed magad, akkor Isten új erőt ad, újból életre kelt és te dicsőíted őt hosszú életen át, amint azt tette Losonczy Endréné Kosdy Gabriella is. 89 esztendő nagy idő, ő is és mi is csak azt mondhatjuk, ahogyan a zsoltáros is felsóhajt: „áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!”

 

Most búcsúznak tőle:

Unokaöccse és keresztfia, Sándor és családja

Unokahúga, Judit és családja

Férje leánya, Zsuzsánna és családja

Valamint a távolabbi rokonok, volt osztálytársak, lakótársak, akik közül is a gondjaiban évek hosszú során át mindenkor őszinte szeretettel osztozó és önzetlenül segítő Ardai Istvánné Piroska családjával együtt

 

Szeretteim! Hálát adunk Dr. Losonczy Endréné életéért, mindenért, amit tőle áldásként kaphattunk. A Szentírás azt mondja, hogy „az Urat félő Asszony dicséretre méltó. Dicsérjék tetteit minden helyen!” IGEN, a temetés után beszéljenek majd a tettek. Dr. Losonczy Endréné gyémántdiplomás tanártól igazi értékeket lehetett tanulni, kedves tanítás volt a nyelvén, erő és méltóság áradt róla, lényéből valamilyen titokzatos, de bátorító erkölcsi törvények áradtak, jelenléte összefogott, hite és kitartása még a legnehezebb napokban sem lobbant ki, s arcán ott fénylett a még ifjúkorában beléivódott keresztyén optimizmus: derűsen nézett a holnap elé! Ezek a tettek valóban beszélni fognak, Nektek és Általatok mindenkinek.

 

Végül szólaljanak meg hitünkből fakadó hálaadással azok a tettek is, amelyeket az élő Isten tett mindnyájunkért, Losonczy Endrénéért is, aki teremtette őt végtelen kegyelméből és könyörült életén az ő gondviselésével, majd pedig az Úr Krisztus megváltó tetteivel őt is az ő kimondhatatlan szeretetébe fogadta, „megváltotta életét a sírtól” és átvitte őt egy folytatólagos örökéletbe, a Szentháromság Isten dicsőségébe. Legyen áldott mindazért, amit általa Istenünktől kaptunk és ezért legyen áldott az emléke az ő engedelmes gyermekének, aki a feltámadás reménységével vallotta Jókai Mór sorait: „Uram, elküldtél, visszahívtál: Tőled jöttem el, Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett, csak Te tudod!” Ő most visszamosolyog ránk és latin műveltségével üzeni mindnyájunknak: Gloria viventi Deo! Dicsőség legyen az élő Istennek!

 

Ámen.

Imádkozzunk:

 

Mennyei Atyánk, reménységnek és örökéletnek Istene a Jézus Krisztus által. Áldunk téged azért a drága életért, amelynek földi vonala most szemünk elől eltűnik, hogy az örökkévalóságban kezdje meg útját. Köszönjük neked ennek a hű szívnek minden jó érzését, halálig tartő hűségét és hozzánk való szeretetét, és köszönjük neked az immár elnémult ajkaknak minden szép tanítását, igaz bölcsességét, mindig bizakodó és reménykedő bizonyságtételét.

 

Adj nékünk vigasztalást azáltal, hogy a tettei általunk majd beszélni fognak és ez életünknek javára fog szolgálni.

 

Légy nekünk hű pásztorunk, megváltó és vigasztaló Istenünk, szerető Atyánk a Jézus Krisztusban!

Ámen

 

Miatyánk!

 

Áldás: A mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak a kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége és vigasztaló ereje maradjon mindnyájatokkal! Ámen.

 

Mielőtt elkísérnénk Dr. Losonczy Endréné Kosdy Gabriella porrészeit a végső nyughelyére, énekeljük el a 42. zsoltár 1 és 7. versét: Mint a szép híves patakra!