Dr. Gaál Botond honlapja
Hatvani István, a debreceni orvos-polihisztor[1]
Gaál Botond
Hatvani István jelentőségét akkor látjuk helyesen, ha őt európai mértékkel mérjük. A 16. században, amikor Mohács után hazánkat három részre tépte a történelem vihara, az egyetemképes fiatalok külföldjárása, ha csökkent számban is, fennmaradt. Ezek hazajőve látták a nyomorúságos helyzetet. Sem egyetem nem volt idehaza, sem kellő számú iskola, így a nép műveltsége rendkívül alacsony szinten lehetett, a technikai színvonal pedig kétségbeejtő képet mutatott. A külföldet járt diákok a nyugati egyetemekről komoly tudással, s az ottani fejlődő polgári társadalom új szemléletével, annak technikai fejlettségére vonatkozó ismeretekkel jöttek haza. Itthon dönteniük kellett. Úgy látták, hogy nincs más kiút, minthogy iskolákat kell alapítani. A tudás növekedésétől remélték a szellemi szint emelkedését, amely megtermi majd a maga gyümölcsét a társadalmi életben is. Tulajdonképpen egy nemzetépítő programot hirdettek meg, amikor hallgattak Méliusz Juhász Péterprogramkiáltására: „Csináljatok a templomokból iskolákat!”[2] Száz évvel később Mikolai Hegedűs János már ezt mondhatta: “Ihol az Úr az ő szolgái által megparancsolta a Magyar scholák építtetését, s hogy megfogyatkozott a szegénység!”[3]
Indultak tehát a semmiből és hallatlan akarattal fölhozták hazánkat sok területen európai szintre. Ez főként akkor következett be, amikor Debrecenben Hatvani István tanított professzorként. Pintér Ákos debreceni matematika professzor Eulerhez hasonló tehetségűek sorában helyezte őt el, azzal a megjegyzéssel, hogy ha nyugaton marad, valószínűleg a tudománytörténet legnagyobbjai között emlegetnék nevét. Tíz évvel megelőzve az európai tudósokat, Hatvani tette félre először a Wolff-i logikai-deduktív tudományeszményt és helyette a tapasztalás-kisérlet-következtetés newtoni gondolatot fogadta el. Ő tanított hazánkban először elektromosságtant, ő lett a magyar kísérleti fizika atyja. Tanított még botanikát, orvosi élettant, földrajzot, csillagászatot, mechanikát, hidrosztatikát, mérnöki ismereteket, kémiát. Tudjuk, hogy Baselben 1748-ban orvosdoktori diplomát is szerzett a betegségeknek az arc kifejezéséből való meghatározása témából (De aestimatione morborum cum facie). Zwingler és König doktorok mellett képezte magát, de a matematikai és orvosi tudásukról híres Bernoulli János és Dániel tanítványa is volt. Ez utóbbiak meghatározóbbak lehettek fejlődésére. Rendkívüli tanulási képességét valamennyi tanára felismerte és szerették volna Nyugat-Európában tartani. Ő azonban megmaradt szilárd elhatározása mellett és hazajött a szegényebb sorsú népe és egyháza körébe. A teológia művelése terén is kiváló volt. Ami az itthoni orvostudományi jelentőségét illeti, országos hírűvé részben a nagyváradi gyógyfürdők kedvező hatásának vizsgálatáról, másrészt pedig az un. diákkórház létesítéséről vált. De ide sorolandó még a Debrecen város és Bihar-vármegye gyógyszertári felügyelete is. Hatalmas elméje szinte mindent magába fogadott és tudását osztogatta bőkezűen: tanított, kutatott, gyógyított, szervezett, prédikált és mindeközben jelentős műveket írt. Valamennyi írása elejére odaírta az Alfa és Ómega betűket, jelezvén mély Krisztus-hitét. Ugyanezt a két betűt láthatjuk a közel kétszáz fennmaradt receptjén is, amelyeket diákoknak írt fel 1777-ben, 1779-ben és 1780-ban. Ezeket maga a diákköztársaság nevében a szénior fizette ki. Láthatók rajtuk a hatóanyagok latinul írva, valamint a kívánt mennyiségek, a gyógyszerészi elkészítés módja, a használati utasítás, néha a beteg neve, majd pedig dátumozás után Hatvani kézjegye. Ezeket a recepteket Csikesz Sándor találta meg az 1930-as évek végén a korabeli szénior elszámolási naplójában. Csupán ebből a 198 véletlenül fennmaradt rendelvényből mintegy kétszáz korabeli gyógyszernevet állapított meg Magyari Kossa Gyula orvosprofesszor és Diósdi Elekes György orvos.[4] Mai szemünkkel nézve sok az ismerős név, pl. kerti angyalfű, rózsabefőtt, féregűző, növényi tejnedv, de derűt is fakaszthat bennünk néhány név, mint pl. étvágyjavító nyalat, kutyaháj, szárított ökörganéj, vagy ördögszar. Néhány receptet Csokonai József sebész, a költő édesapja írt, néhányról pedig nem tudjuk, kitől származik.
Hatvani István a bámulatos szellemi képességét nem egy területre összpontosította, hanem a korabeli tudományok szinte valamennyi ágát lényegileg fölfogta, megtanulta. Kapacitív képességét jól kihasználta, de elméjének élességét mélységében nem tette próbára. Mondhatnánk: föláldozta magát, polihisztor lett. Talán azért, mert idehaza látta küldetésének értelmét. Ezt becsülhetjük benne. Nehezen viselte el egyházának elnyomását. A gályarabság után 70-80 évvel még nem törlődtek ki a szomorú emlékek sem. A népe, nemzete sorsa is aggasztotta, ezért hazajött, és hozta magával mindazt a tudományt, amelyet a nyugati világban magába szívhatott. Tudását itthon csodálták, személyét mérhetetlen tisztelettel vették körül. Emlékét mélyen őrizték. Majdnem száz évvel később Arany Jánosés Jókai Mór is ezt a láthatatlan szellemi hatást érezte és örökítette meg. Hatvani lelkének egyik felével itthon volt, másik felével a nyugati szellemi, tudományos életet kémlelte. Itthon írt műveiből derül ki, hogy a legjelesebb tudósokra figyelt, mint pl. Huyghens, Newton, Leibniz, Wolff, Boerhaave, S’Gravesande, Musschenbroek, Johann és Daniel Bernoulli, Maupertuis, Euler. Hatvani tehát idehozta Európát és ezzel a Debreceni Kollégiumot európai színvonalra emelte. Amikor 1749-ben elmondta tanári székfoglaló beszédét, nem csupán elméleti ismereteket tárt a hallgatósága elé, hanem arról beszélt, miként kell, illetve lehet a matematikát használni a teológiában és a fizikában. E három terület együttes említése az ő programjába enged betekintést. Őt mélyen foglalkoztatta Isten végtelen hatalmának és szeretetének megértése, s ezt akarta elősegíteni, illetve szemléltetni a hiperbola asszimptotájával, a lánctörtekkel és a végtelen sorokkal. Jól tudta, hogy maguk a nagy reformátorok, Luther, Melanchton és Kálvin mennyire sokra becsülték a matematikát, de akiknél ő is tanult, azok is a protestáns nyitottságot képviselték, s ezért hivatkozik a székfoglalójában a hellén bölcsekre: „Et tandem quid aliud ipse Deus facit: quam perpetuo geometrei.” Azaz, maga Isten is mi mást tesz, mint folyvást „geometrizál”.[5]
Itt van tehát előttünk egy tudós, aki Debrecenben legalább egy századdal előre meghatározta a Kollégium szellemiségét. Irányt szabott a jövőnek, szerette népét és figyelt Európára. Ezért választottam őt névadóul az 1993-ban létrehívott Hatvani István Teológiai Kutatóközpont számára. Az 1970-es és 1980-as években az egész világon egyre gyakrabban fordultak a keresztyén gondolkodás és a természettudományok kapcsolatának vizsgálata felé. Amerikában több kutatóintézetet alapítottak, Európában pedig egy nagy és több kisebb társaságot hoztak létre ennek vizsgálatára. Engem két amerikai kutatóintézetbe is meghívtak, az európai társaságnak pedig alapítói közé tartozom. A Hatvani-központot Debrecenben úgy hoztuk létre, hogy indításként a könyvtára számára felajánlottam a teológia és az egzakt tudományokkal foglalkozó mintegy 400 könyvemet, s ez azóta vásárlás és főként ajándékozás révén ezerre nőtt. Több olyan könyvet és folyóiratot szereztünk be, amelyet hazánkban sehol máshol nem lehet elérni. Eddig három PhD hallgató választott innen témát. Két évenként szervezünk országos konferenciát Teológia és Tudomány néven, amely lényegében a teológusok és a természettudósok találkozására, dialógusára nyújt lehetőséget. Eddig nyolc ilyen konferenciát rendeztünk, amelyeknek témájául mindig egy-egy időszerű tudományos kérdést választottunk. Ezek rendre: A természettudományos és a teológiai gondolkodás; Kicsoda az ember? Az emberi értelem világa; Az antropikus kozmológiai elvek; A természettudományok és a teológia jövőképe; Rend és szabadság a mindenségben; A zárt világ fölnyitása; Az ember mint lélek. A legutóbbi konferenciánkon mintegy 230-an vettek részt, jobbára egyetemi oktatók, professzorok, akadémikusok. Eredeti céljaink között szerepel egy magyar orvos, Polányi Mihály tudományelméleti munkásságának értékelése, örökségének ápolása is. – Hatvani István szellemét követjük, dolgozunk itthon népünk, nemzetünk javára, s mi is idehozzuk a tudományos világot foglalkoztató nagy témákat és különös eredményeket.
[1] Előadásként elhangzott az MTA Művelődéstörténeti Bizottsága ülésén 2008. november 17-én.
[2] TtREK Szabó Károly: RMK I. 55.
[3] Baráth Béla történész közlése alapján.
[4] V.ö. Diósdi Elekes György: Professzor Hatvani receptjei a debreceni diákok részére 1780 körül. Theologiai Szemle, XV. évf. 4. szám. 239-242. Klny. Debrecen, 1940. TtREK Nagykönyvtár Q 4341.
[5] V.ö. Czeglédy Sándor: A teológia tanítása a Kollégiumban. In: A Debreceni Református Kollégium története. MORE Zsinati Sajtóosztálya, Budapest, 1988. 588. A fordítás tőlem [G.B.] A latin szövegben a geometrei szó görög betűkkel van írva.
