Dr. Gaál Botond honlapja

Pünkösdi igehirdetés második nap délutánra

 

Előima: Szentlélek Isten, aki megelevenítő Lélek vagy, aki újjáteremted a mindenséget! Kérünk, adj nekünk most is erődből, hogy beleláthassunk a kijelentett isteni igazságokba. Dicsőítünk téged, mert te szent vagy az Atyával és a Fiúval együtt, s te hatalmad által képes vagy mindeneket legyőzni. Egyedül te vagy az, aki legyőzöd a mi a betonkemény hitetlenségünket és áthatolsz szívünk zárt ajtaján, s megeleveníted lelkünket az új életre. Kérünk most is gyermeki bizalommal, hogy végy birtokba bennünket és formáld át egész lényünket, alakítsd át tudatunkat, munkáld magad számára érzésvilágunkat. Ehhez várjuk igéd üzenetét, amely mint kétélű kard hasítson belénk, s ezáltal töröltessék el minden akadály az útból, gyarló életünk pedig forduljon a mi Urunk Krisztus felé. Az ő megváltó engedelmességéért kérünk, hallgasd meg imádságunkat: Ámen.

 

Textus:  Filippi 3,8b-14

„Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, csakhogy a Krisztust megnyerjem, és benne olyannak bizonyuljak, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által Istentől a hit alapján. Továbbá hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, és részese lehessek szenvedéseinek, és hasonlóvá legyek hozzá az ő halálában, hogy valami módon eljuthatnék a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, mert már megragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amik hátam mögött vannak, elfeledve, azoknak pedig, amik előttem vannak, nekifeszülve, célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet Isten ígért meg nekem a Krisztus Jézusban.”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Az első kérdésünk az, hogy milyen kapcsolatban van ez az ige a pünkösddel? A második pedig az, hol vagyunk mi ebben az igében? Nagyon egyszerű a válaszunk. A pünkösdi események kapcsán egy új test, egy új organizmus jött létre, azaz megszületett az egyház és ezzel megváltozott az egész világ történelme.

 

A keresztyénség megváltoztatta a világot

 

A keresztyénség új szemléletet hozott számos területen és ez az új szemlélet erőteljesen alakította Európa és a világ történetét. Ennek az új tanításnak tartalmilag semmi előzménye nem volt a görög-római kultúrában. Teljesen új gyökerekből sarjadt és táplálkozott. A keresztyénség új reménységgel töltötte meg a szíveket, célt adott az eseményeknek, mélyen elgondolkoztatta mind a görögöket, mind pedig a rómaiakat. Először csak egy kis zsidó szektának gondolták, majd rájöttek, hogy a keresztyénség reájuk nézve az egyik legveszélyesebb vallási csoportosulás, mert a legveszélyesebb tanítást hordozza és terjeszti. Ez a veszélyes tanítás pedig abban állt, hogy az emberi közösségeket nem a hellén kultúra, nem a római katonai erő, nem a jogrendszer védelme, még csak nem is az ószövetségi törvény kifinomultan bonyolult előírásai, hanem a krisztusi szeretet tartja össze. Sőt még azt is hirdette a keresztyénség, hogy a világ teremtését is a Krisztus-esemény felől lehet megérteni. Ennél a pontnál aztán végleg betelt a pohár! Eszerint az emberi értelemnek nem csupán az a feladata, hogy istenségeket alkosson, illetve eljusson logikailag az istenségig, hanem az, hogy megértse és fölfogja a teremtett világot, ezt a szép természetet. Ez annyira meglepően új volt, hogy mind a görög, mind pedig a római gondolkodás képtelen volt elfogadni. Nem sokan tudják, hogy szemléletük újsága miatt éppen a keresztyéneket bélyegezték meg és tartották „istentelennek” abban a korszakban. Ők voltak akkor az „ateisták”. Az első századokat nézve, a korabeli világ tudománya és a keresztyénség alapjában véve tűz és víz voltak egymás számára. Nem is váratott magára sokáig az üldözések kora. Iszonyatos megtorlások következtek. Egyszer Tertulliánus így fakadt ki: „Ha a Tiberis a falakig árad, ha a Nilus nem önti el a szántóföldeket, ha az égboltozat áll, ha a föld mozog, ha éhség van, ha járvány tör ki: a keresztyéneket odavetni az oroszlánok elé!” Tudjuk azt is, hogy bár az első időkben maga a keresztyénség is komoly viszontagságokon ment keresztül, szinte a létéért kellett küzdeinie, később azonban voltak nehezen megmagyarázható korszakai is, mint például a keresztes háborúk iszonyata, vagy azt követően az inkvizíció félelmetes kínzásai. Mégis fönnmaradt és sokszor bizony az elidegenedett önmagát kellett legyőznie és visszaszereznie, hogy fennmaradhasson.

 

Egyház: akiket Krisztus lelke egybetart!

 

De hogyan kapcsolódik mindez a pünkösdi eseményekhez? Úgy, hogy most az ünnep végeztével megnézzük annak gyakorlati következményeit is, pontosabban a pünkösdi események folytatását. Ezt azzal kell kezdenünk, hogy a keresztyénség történetének van egy nagy titka. Győzött mindig és önmagát is legyőzte akkor, de csak is akkor, amikor a legjobbjai és az egyház tagjai a Krisztust követték. Ezt Pál apostol úgy fejezte ki nagyon szépen, hogy „megragadott engem a Krisztus!” Ez a Krisztus által történt szakadatlan „megragadás”, ez a Krisztus-követés a pünkösd folytatása, az egyház tulajdonképpeni története. „Megragadott engem a Krisztus!” – mondja Pál, s ezáltal megfordultam és más irányba mentem. Ez történt a tanítványokkal, akikből apostolok lettek, ez történt Pállal is, amikor az egyházat üldöző művelt Saulból az egyházépítés legkiemelkedőbb apostola lett. Vagy ugyanezt mondhatjuk Ágostonról is, aki feslett életét föladva az egyháztörténelem egyik legnagyobb hatású teológusává vált, s életének példája mindmáig ragyog a hívő seregek körében. Luther Márton is Ágoston-rendi szerzetes volt, és ő is elmondhatta magáról, hogy őt megragadta a Krisztus, mert bátorságával és hitbeli elkötelezettségével szinte földrengés-szerű változást hozott a keresztyénség történetében. Ugyanez történt Kálvin János esetében is, aki életét, pályáját föláldozva zseniális képességét arra használta, hogy a reformációt végiggondolta és biblikus mélységét fölmutatva azt krisztusi magaslatra emelte.  De sorolhatnánk ezeket az emberi élet-fordulatokat nagyon sokáig, mert így volt ez a nagy tudósoknál, művészeknél, teológusoknál egyaránt, mint Pascal, Kepler, Galilei, Johann Sebastian Bach, Faraday, Maxwell, Heisenberg, Carl Friedrich von Weizsäcker, Barth Károly, Albert Schweizer, nem különben a mi magyarjaink: Hatvani István, Arany János, Kodály Zoltán, Szentgyörgyi Albert, s még megannyi kiválósága ennek a világnak és hazánknak. Ők mind újat alkottak az egyetemes kultúra javára, s előbbre vitték az emberi nemet. De hogyan? Valamennyien a hit erejével! – vallották magukról. És nem is kell csupán ilyen nagy neveket emlegetni, mert a gyülekezeteink élete is így ment előre. Ha a mi református eleinkre, vagy talán szüleinkre és nagyszüleinkre gondolunk, akik a második világháborút követő években az ébredés kapcsán találkoztak Megváltójukkal, mindjárt életes példák kerülnek elénk. Ekkor egy életre szólóan sokan döntöttek a Krisztus követése mellett. Egyházunk sokáig ennek a hívő seregnek a hitéből és bizonytételéből élt sokáig, sőt él sok tekintetben ma is. Ezeknek az embereknek az életében lezajlott egy döntő esemény, egy gyökeres változás: amik a hátuk mögött voltak, arra nem tekintettek, hanem amik előttük voltak, annak nekifeszültek és követték az Urat! „Megragadott engem Krisztus” – Pálhoz hasonlóan elmondhatták ezt ők is és elmondhatják ezt sokan ma is. Ebből születik az egyház. Testvéreim! Az egyház mindig azokból áll, akiket megragadott és egybetart a Krisztus Lelke. Ez a pünkösd folytatása, s egyben nagy tanulsága és csodája. És most már az ige rólunk beszél.

 

Önmagunk mércéje helyett a krisztusi mérték

 

De mi a helyzet ma? Azt látjuk, hogy amíg még 50-100 évvel ezelőtt természetes dolog volt mindenki számára a keresztyén tanításban való részesülés, addig mostanra éppen az kezd kivételessé válni, hogy valaki keresztyén. Szinte fordítottjára változott a világ rövid idő alatt. Mondhatnánk furcsán és kérdően: Mintha a Szentlélek nem működne olyan erővel!? Vagy talán az emberek érzéketlenebbé váltak volna a hit iránt? Mintha az embereket nem érdekelné az, amit mi prédikálunk? Bizony ezek jogos kérdések. Nem is igen tudunk megnyugtató feleletet adni rájuk. Más lett ez a világ, másként fogják föl az emberek az értékeket, másként élik meg az erkölcsi életüket, más a házasság értelme, más a becsület, más a tisztesség, más a szemérem, más a szó hitele, mint az volt korábban, pláne Pál apostol korában az első keresztyének idején. Azt már el sem tudjuk képzelni és föl sem tudjuk fogni, hogy mennyire másként látták ők mindazt az értéket, amit most az emberek nagy része lebecsül. Pedig amit Pál hirdetett, az nem volt más, mint hogy „megragadott engem a Krisztus” és ez egészen konkrétan azt jelentette, hogy előre néztek a cél felé: Krisztusra!

 

Testvéreim! Ma sincs más választása az embernek. Ezt előbb vagy utóbb meg fogja mindenki tapasztalni. A televízióban láthatjuk, újságokban olvashatjuk, a rádió sok-sok adásában hallhatjuk, hogy a mai ember mennyire öntörvényűen szándékszik élni, mennyire saját maga akarja szabályozni önmaga számára az erkölcsi normákat, mennyire a saját tudására épít föl mindent, mennyire a saját szellemi és fizikai erejére támaszkodva tervezi és alakítja a jövőjét. Már láthatjuk, hogy ebből iszonyatos szellemi-erkölcsi-tudati zűrzavar kezd támadni. Mindenki hajtogatja a magáét, mindenki okosabbnak véli magát a másik embernél, mindenki úgy véli, hogy csakis ő van az igazság birtokában. Az alázatnak szinte semmi nyoma. Egy ilyen helyzetben mindenki saját magának a mércéje, és nagyon kevesen vannak olyanok, akik elfogadják, hogy kell lenni valamilyen igazodási pontnak, amit nem őmaga állapított meg. Pál azt mondja erre, hogy van cél, amerre futok. Szerényen állapítja meg magáról, hogy nem mintha ő már tökéletes volna, hanem igyekszik a Krisztus Jézusban lévő cél felé. Miért? Mert a keresztyén ember másként gondolkodik. Ő nem önmagának a mértéke, hanem számára a mérték maga Jézus Krisztus. Ezért fogalmaz úgy, hogy amik a hátam mögött vannak elfelejtem, amik pedig előttem vannak, nekidőlve törekszem a Jézus Krisztusban megígért elhívás jutalmára. Ez pedig nem más Testvéreim, mint a megtérés. Erre van szüksége a világnak, erre várunk mi is, hogy tudniillik minél többen ráébredjenek a krisztusi mérték szerinti életre. Ezt hozta nekünk hatvan évvel ezelőtt az ébredés és ez lenne a megoldás ma is. Egy Krisztus szerinti megtérés adna igazi mércét az egyháznak és társadalomnak egyaránt. Ez a megtérés hiányzik, ezért van a mi egyházunk is olyan elesettségben, olyan kiszikkadt állapotban, olyan tekintélye-vesztett helyzetben. Mennyire más lenne a helyzete, ha a Lélek erejével hirdetnék nálunk is valamennyi szószékről, – éppen a pünkösdi csoda folytatásaképpen –, hogy Testvérem, Téged is megragadhat a Krisztus és akkor lesz célod, lesz kit követned és lesz új értelme az életednek. Jézusban nyitott a világ! Olyan jó volna ezt az örömhírt mindenkihez elvinni. Ember! Ne zárd be magad a saját magad által elgondolt, bölcsnek ítélt szabályok alá, és ne gondold azt, hogy az a te szabadságod, ha kiélheted magad minden téren a saját eszed vagy erkölcsi ítéleted szerint. Ez a romláshoz vezet, mert nincs mércéd és gúzsba kötöd a jövődet, és nem leszel boldog. Krisztus megszabadít! Még milliónyi lehetőség vár rád, még annyi szép oldalát nem ismerted meg az életnek, hogy azt el sem tudod képzelni. A keresztyén életben éppen az a szép, hogy nyitott és onnan a nyitott oldala felől, azaz Krisztus felől ígéri a jót és szépet. Így van ez a tudományos gondolkodásban is, sőt az emberi gondolkodás fejlődésében is, ugyanis mindig van egy magasabb rendű igazság, amit még nem ismerünk, de az tart bennünket fogva, az vezet bennünket, az vonz magához, s aki ezt elfogadja, az elérheti ezt az igazságot, illetve új igazságot fedezhet föl. Ez az igazság aztán megmutatja azt, mit ér az alacsonyabb szintű igazság, amelyet követtünk, és amelyről azt hittük, hogy annál nincs jobb, annál nincs igazabb. Ezt a legnagyobb tudósok is így látják. Maga Teller Ede is megerősítette ezt és hozzátette: nem tudjuk, miért van ez így! Majd így folytatta: „Értsük meg, a modern tudomány azt jelenti, hogy a világ nyílt!” Ez egybecseng azzal, amit a keresztyénség Pál apostollal kezdődően hangsúlyozott: „Megragadott engem a Krisztus” és ezáltal nyitottá vált számomra az élet, sok-sok célja és szépsége áll előttem a Krisztusban.

 

Így kínálja, így hirdeti Pál Jézust. Föl kell ismernünk a saját egyházi elesettségünk és gyarlóságunk közepette is az egyetlen lehetőséget és kiutat. Föl kell ismernünk a Lélek erejével és a Lélek ajándékaképpen, hogy mi a baja a népünknek és bátran hirdetnünk kell a megoldást. „Ébredj bizonyságtévő lélek, a várfalakra őrök álljanak! Kik bátran szólnak, s harcra készek!” (394) Várjuk tehát a megújulást, hirdetjük a Krisztusban való új életet és munkáljuk az ébredést, hogy minél többen fogadják el a Krisztusban való elhívás jutalmát. Azt szeretnénk megmutatni, hogy a legpéldásabb élet a keresztyén ember élete, hogy a minta és mérték a keresztyén erkölcs legyen. Ezzel segíthetünk a legtöbbet népünknek, s ezzel szolgálhatjuk a legszebben Isten dicsőségét a világban. Erre törekszünk, mint Pál apostol is igyekezett a cél felé, de tisztában vagyunk azzal is, hogy soha nem leszünk a tökéletes Krisztus-ismeret birtokában, a Krisztusba vetett hitünkkel mégis meg fogjuk látni, hogy merre kell mennünk.  Ámen.

 

Utóima: Könyörülő Istenünk, köszönjük neked, hogy Lelked által ezen az ünnepen is oly sok ajándékot nyújtottál, oly sokféle bizonyosságban megerősítettél és oly bőséges lelki eledellel tápláltál. Köszönjük a közölt örömhírt, hogy megragadott bennünket a Krisztus! Ez a legnagyobb vigasztalás és biztatás számunkra, melyet örök lehetőségként a szívünkben hordozunk. Ha eltérnénk Megváltónktól, te figyelmeztess bennünket és mutasd nekünk a biztos célt, a Krisztusban nyert örökélet evangéliumát. Könyörülj mindnyájunkon, egyházunkon, gyülekezetünkön, népünkön, a kisebbségbe szakadt magyar testvéreinken és az egész világon. A te jó Lelked hassa át a szíveket és legyen békesség a Földön. Áldd meg családunkat, szeretteinket, barátainkat, hitben testvéreinket, hogy mindnyájunkat a szeretet köteléke kapcsoljon egybe és ezáltal hirdettessék a te szent neved minden ember előtt. Ámen.