Dr. Gaál Botond honlapja

Nagyszombati igehirdetés

 

 

Imádság: Urunk Jézus, készülünk a te feltámadásod ünnepére, de úgy érezzük, hogy gyarlóságaink miatt nem tudunk méltóan közeledni a nagy eseményhez. Várjuk a feltámadás örömét, de gyengék vagyunk annak elfogadására, hiányzik a reménységünk, nincs elég hitünk, bátortalanok vagyunk. Segíts most a mi hitetlenségünkben és adj nekünk erős szívet, hogy előre láthassuk és megérezhessük mindazt a boldogságot, amelyet elkészítettél nekünk. Igédben adj ehhez útmutatást és terelj bennünket arra az útra, amelyen te jársz, s cselekedd meg Lelked erejével, hogy felismerhessük a te jelenlétedet. Készíts bennünket csendességben és reménységben a te megváltásod nagy ünnepére, amelyen a halál árnyékában járó emberek is biztos jövőt láthatnak a hitben. Megváltó Urunk, halld meg könyörgésünket: Ámen.

 

Textus: Lk 23,55-57

„Az asszonyok pedig, akik vele Galileából jöttek, és követői voltak, megnézték a sírboltot és hogy miként helyezték oda az ő testét. Majd visszatértek, és illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton nyugodtak a parancsolat szerint.”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Azt olvassuk mind a négy evangélistánál, hogy Jézust asszonyok is elkísérték a szenvedés útján. Köztük volt az édesanyja is. Minden bizonnyal az asszonyoknak egy egész nagy csoportjáról lehet itt szó, akik követték Jézust a vallási és politikai peren át egészen a Golgotáig és a sírba helyezéséig. Máté azt írja, hogy amikor Jézust Arimáthiai Józsefék a sírba helyezték, Mária Magdaléna és a másik Mária ott ültek a sírral szemben. (Mt 27,61) Csak figyelték csendben az eseményeket. Aztán Márk bővebben szól az asszonyokról: „De voltak ott asszonyok is, akik távolról nézték: köztük a magdalai Mária és Mária, a kis Jakab és József anyja, és Salóme. Ezek még Galileában követték őt és szolgáltak néki. És még sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.”(Mk 15,38-41) Lukács evangéliumából éppen az imént olvastuk az asszonyokról szóló híradást. János is említi őket a golgotai események kapcsán. Ne lepődjünk meg, ha sok Mária nevet hallunk ezekben a történetekben és nehezen igazodunk el közöttük, mert Jézus korában igen gyakori volt a Mária név, talán minden harmadik asszonyt Máriának hívtak. A Jézust követő asszonyok közül a tudósítások alapján név szerint nyolcnak ismerhetjük a személyét, illetve a nevét. Jóval többen lehettek, számukat nem tudjuk.

 

Az asszonyok jelen vannak: csendben figyelnek

 

Azt figyelhetjük meg, hogy az egész szenvedéstörténetben a férfiak játszák a főszerepet, ők beszélnek, ők cselekszenek, ők vitatkoznak, mindent ők intéznek. Van szó azonban asszonyokról is, akik egyáltalán nem szólnak egy szót sem. Csendben vannak, mégis jelenlétük nagyon is beszédes. Munkácsy Mihály az Ecce homo című nagy festményén néhány női alakot is kiemel és úgy ábrázolja őket, hogy valósággal „beszélnek”. Mária, Jézus anyja elájul, amikor meglátja Jézust véresre verve, töviskoronával a fején. Sápadt arcán látszik, hogy nincs tudatánál. János, a szeretett tanítvány tartja meg a karjával. Aztán felismerhetjük még Mária Magdalénát közel Jézushoz, amint elszörnyülködik a látványon. Van a nagy kép közepe táján is egy szép női arc, nem tudjuk, ki lehet. Bizonyára egy a Jézus női követői közül. Lehet, hogy éppen az, akit meggyógyított, vagy akinek megbocsátotta házasságtörő vétkeit. Akárhogyan is nézzük ezeket a Jézust követő asszonyokat, a hangjukat nem hallani, de kitartóan követik az Urat.

A hit láthatatlan hullámhosszon működik

 

Abban a korban más volt az asszonyok megítélése. A görögök fölfogása például igen furcsának tűnik. Egyik legnagyobb filozófusuk, Arisztotelész lesújtó elmélkedését a nőkről méltatlan dolog lenne ezen az istentiszteleten megemlíteni. A környező népek gyakorlatához képest a zsidóknál a nők már sokkal pozitívabb szerepet kaptak. A közmegbecsülés mint anyát nagyon magasra tette az asszonyokat, de a család és nevelés terén is sokra becsülte. A vallásos életben és a kultuszi istenimádásban azonban csak másodrendű szerepük lehetett. De a többnejűség sem kedvezett a női méltóság helyes megítélésének. Csak a keresztyénség szüntette meg a többnejűséget és a házasságot a férfi és a nő legbensőségesebb viszonyává tette. (Ef 5,22-33) De azt is Pál fogalmazza meg, hogy „Krisztusban nincs … sem férfi, sem nő,…” (Gal 3,28) Nagyon kellett már jönni ennek a Pál-apostoli világos szemléletnek, amely az isteni üdvözítő kegyelem szempontjából nem tesz különbséget férfi és nő között. – Mindezek alapján már értünk valamit abból, miért nem szólalnak meg a szenvedéstörténet női szereplői, de mégis van körülöttük valami megfejtetlen titok. Ott vannak és várnak. Vajon, mit gondolnak? Egymás között mit beszélhettek? Emberileg nézve, mondhatnánk így: férfi szemlélettel nézve nincs semmi értelme annak, hogy például a meghalt Jézus sírba tételét figyeljék. Az asszonyok mégis ott vannak és tudnak mindent, és a harmadnapon is ők tudják meg először, hogy feltámadott az Úr! Mert ők voltak ott leghamarabb. Kérdés marad számunkra, mi késztette őket arra, hogy kísérjék Jézust még a temetésekor is. Valami belső adottság, valami belső kötődés, valami belső vonzalom és kibeszélhetetlen érzés vitte és állította oda őket, ahol éppen megjelennek. Mintha megérezték volna valami külön érzékszervükkel, hogy Jézusnak lesz valami titka, amiből ők is részesülni fognak. Olyan titokzatos a jelenlétük, hogy már-már azt gondolhatnánk: lelküknek egy különös hullámhosszán éreznek valamit az eljövendő nagy eseményekből. Mi csak annyit tudunk róluk, hogy ők csendben vártak és hűséggel követtek minden mozzanatot. Tették, amit tenniük kellett, készítettek a temetéshez keneteket az akkori zsidó szokásnak megfelelően és észrevétlenül jelen voltak mindenütt. Vajon miért? – kérdezzük szüntelen. Bizonyára szívük mélyén bennük is élt az Isten iránti hűség, és érzékeny belső világukban még ott élt Jézus egészen más magatartása, jóságos tanítása, szeretetből való indulata, szeretetből jövő védő szavai, szeretetből fakadó megbocsátása. A férfiak már rég túltették magukat mindezeken, de bennük még mindezek elevenen éltek, bennük még nem csengett le a lelkiismeret és emberi melegség érzése, s ez Jézus közelében tartotta őket. Van ebben valami különös titok, amit még eddig nem sikerült fölnyitni. Asszonyok végig kísérik Jézust és híven ott maradnak vele még az utolsó pillanat után is. Mintha látnának valami láthatatlant, amit csak ők tudnak megérezni.

 

A Jézust kísérő asszonyok hite be fog teljesülni

 

Testvéreim! Isten szereti a kitartó és hűséges szíveket. A hűség beszédesebb valami, mint a hangos szóval elmondott bármilyen szónoklat. A csendben maradás, a szerénység sokkal értékesebb minden fennhéjázó bejelentésnél. A kitartó várás és figyelés sokkal rokonszenvesebb, mintha valaki bölcsnek gondolja magát és jobban akar tudni mindent másoknál. Ezek isteni ajándékok, el kell ismernünk. Ilyen isteni ajándékok révén válhattak jelentős történelmi alakokká az Ószövetség kiváló asszonyai, vagy az újszövetségi gyülekezetekben szolgáló női szereplők. A „hozzáillő segítőtárs” kifejezés is bizonnyal azt jelentheti, hogy vannak olyan dolgok, amiket az asszonyok jobban tudnak, élesebben látnak. Általában is sokkal rokonszenvesebbek azok a keresztyének, akik nem harsány önreklámozással mutogatják magukat, hanem szerényen, csendben élik meg a hitüket. Ez sok tanulságot jelenthet számunkra is. Hogy kik vagyunk igazából, azt csak Isten tudja, csak Isten látja e belső dolgunkat. Számtalan olyan belső titkunk van, amely csak Istenre tartozik, és nem embereknek kell tetszenünk, hanem Isten előtt kell rendben lenni a dolgainknak. Ezt tanulhatjuk meg az asszonyoktól.

 

Most, Nagyszombaton nagyon csendes szokott lenni a világ. Legalább is a keresztyének körében így van. Mintha valami mély lelki csendesség és utolsó nagy készülődés venne rajtunk erőt. Ez helyes is, a böjt utolsó napja ez. Luther Márton egyszer azt mondta, hogy „csendességben és reménységben mutatkozik meg az erőnk”. A Jézust végig kísérő asszonyok titka is bizonnyal ebben van. Csendben vannak, de bennük él valami reménység, aminek a valóra válását Istentől várják. Ők a legerősebbek, amíg Jézus a sírban van. Mindvégig kitartanak. Nekik lett igazuk, még Péter sem és a többi tanítvány sem fogható hozzájuk a lelki csönd és belső titkos reménység dolgában. Az bizonyos, hogy ők sem tudtak arról semmit, mi fog bekövetkezni, de Isten nem hagyta őket hitükben megszégyenülni. Ilyen nagy ajándék vár mindazokra, akik reménytelen helyzetben is reménykednek, akik a lesújtó körülmények ellenére is hisznek, akik szeretnek mindhalálig és ez a szeretetük még a halálon túl sem múlik el. Ámen.

 

Utóima:  Mélységes alázat van szívünkben Atyánk Istenünk, mert most értettük meg életünk sok-sok eseményének értelmét. Bizony, gyakran történt, hogy amikor csendben és reménységben kellett volna rád figyelnünk, mi lemondtunk mindenről és csak a földre szegeztük szomorú tekintetünket. Máskor pedig hangosan lepleztük el belső problémáinkat. De most boldogok vagyunk Urunk, mert igéd segítségével látjuk, hogy veled és általad nincs elveszett helyzete az életünknek. Köszönjük neked ezt a vigasztaló és bátorító üzenetet, s egyben kérjük segítségedet, hogy őrizz meg bennünket ebben az örökké reménykedő hitben és téged szerető életben. Hadd kérjük a csendességünkben tőled azt, hogy virrassz fel bennünket a feltámadás örömének ünnepére és munkáld majd bennünk az örökélet reménységét. Cselekedd meg, hogy szolgáid hirdessék erővel és hatalommal a te mindeneket átfogó győzelmedet és mindeneket átölelő gondviselő, megváltó szeretetedet a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ámen.