Dr. Gaál Botond honlapja

Végh László: Természettudomány és vallás

 

 

Ezzel a címmel jelent meg a Kálvin kiadó gondozásában Végh László könyve 2002-ben. Egészen új kiadványról van szó. Maga a szerző elméleti fizikus, a debreceni Atommagkutató Intézet tudományos főmunkatársa, a Debreceni Egyetem címzetes docense. Nemcsak kutatói munkát végez, hanem tanárként is ismert Debrecen szerte. A Természettudomány és vallás címmel most megjelent könyve tudományos igénnyel készült tankönyv, mégis olyan különös műnek sikerült, amely olvastatja magát és az olvasót viszi-viszi olyan szellemi “tájak” felé, amelyeket addig nem látott, vagy ha látott is, nem látta meg azokat a dolgokat, amelyeket Végh László megmutat. Az olvasó minduntalan arra gondolhat, hogy éppen erre vágyott, ezt akarta megtudni. Azért, mert ezt így senki nem mondta el neki! De a könyv olvasásakor föltámad az emberben egy másik gondolat is, mert úgy érzi magát, mintha Végh László tanár úr óráján ülne és hallgatná mélyen elgondolkoztató fejtegetéseit. Valahogyan olyan érzése támad az embernek, bárcsak korábban tudtam volna ezeket és akkor más szemlélettel figyeltem volna mindent ezen a világon. És most az lenne a legjobb, ha megnéznénk ezt az új szemléletet, s belepillantanánk ezekbe az elgondolkoztató dolgokba és hagynánk, hogy Végh tanár úr vezessen bennünket gondolatai mentén.

 

Először a szerző lényegében azt tisztázza, hogy vajon a vallás tényleg az emberi tudat torz visszatükröződése-e, miként azt sokáig próbálták belénk sulykolni az ideologikus korszak megmerevedett szellemiségével. Választ kereshetünk és kaphatunk olyan súlyos kérdésekre, amelyek még mindig meggyőződéses materialista magyarázatot kínálnak korunkban is sok-sok tudós, vagy értelmiségi részéről. De korántsem az a baj, hogy valaki materialista, ateista, vagy éppen agnosztikus, hanem az ebbe való belemerevedés okoz gondot. Nagyon sokan élnek kellő nyitottság nélkül, s ez rányomja bélyegét a tudományművelésükre. A világ pedig végtelenül nyílt, s az emberi értelem is nyitott struktúrával rendelkezik és ezáltal tudja fölfogni a mindenség törvényszerűségeit, a teremtés legszebb titkait. Meg kell azonban értenünk az ideologikusan merev gondolkodású embert is, mert hiszen így hallotta sok-sok éven át és nem volt alkalma olyan oldalról is ismeretet szerezni, amiként azt Végh László fölveti a természettudomány és a vallás viszonyáról. A marxista-materialista filozófia ugyanis a keresztyén hitet, illetve a keresztyén teológiát besorolta a vallások közé, a vallást pedig besorolta a filozófia szubjektív idealista irányzatába. Úgy gondolta, hogy ezzel a vallás kérdését a “helyére tette”, s ennek a tudatában hívta dialógusra Európában is és nálunk is a keresztyén teológusokat. Végtére is, még ha az emberi tudat torz visszatükröződése is – gondolta a marxista filozófus –, a vallás mégis csak egyik területe a filozófiának, s ezen az alapon lehet vele vitázni, sőt, meg lehet győzni a képviselőit más igazságról. De le is lehet őket győzni és így lassan-lassan a keresztyénség is elhalványul, kifullad, elenyészik és meghal. Amint látjuk, nem ez történt. Sőt, nagyon komoly természettudósok léptek föl korunkban is, akik a keresztyén hitet “védelmükbe” vették. Gondoljunk Carl-Friedrich von Weizsäcker-re, a világ egyik legnagyobb atomfizikusára, vagy John C. Polkinghorn-ra, aki kiemelkedő elméleti fizikusa volt a Trinity College-nak, a Royal Society is tagjai közé választotta, majd teológiát tanult, felszentelt lelkésze lett az anglikán egyháznak és mint teológust a Cambridge-i Queen’s College az elnökévé választotta. De hazai viszonylatban is van jó példánk. Berényi Dénesfizikus-akadémikus, az MTA korábbi alelnöke írt egy nagyon jelentős cikket a Természet Világa 2000. évi júniusi számában Természettudomány és vallás az ezredfordulón címmel, amely komoly visszhangot váltott ki a természettudósok körében. Mindez azt mutatja, hogy a keresztyénséget nem lehet olyan könnyen valamilyen “felső hatalmi szóval” besorolni, azaz kívülről definiálni és elintézettnek tekinteni.

 

Végh László a keresztyén “vallásos ember” hitével állapítja meg, hogy a vallásos ember igenis jelentős szerepet játszik a társadalom életében és a természetszemléletével is hatást gyakorolhat a tudományos gondolkodásra, az ember jövőjének alakítására. Így fogalmaz: “Valamennyi vallás a látható, érzékelhető világ egy alapvetően fontos tulajdonságára hívja fel a figyelmet. Arra figyelj ember, hogy a világ rendezett egész, és ennek megfelelően élj. Te is fontos vagy, a te léted sem a véletlenek összjátékának eredménye. Ha a világ rendjének megfelelően élsz, számíthatsz arra, hogy a rend létrehozója és fenntartója gondot visel rád is. Az egészre nézz, és az határozza meg, éppen mit kell tenned, mi legyen számodra a fontos, mire törekedj, mit igyekezzél elkerülni.”(30. oldal) – Így vélekedik Végh tanár úr az ember és a vallás kapcsolatáról a természettudós szemével. Ez egészen más hang, mint amit a korábbi filozófusok hirdettek a vallásról.

 

Ezek után bizonyára jobban értjük, miért volt fontos e könyv elején tisztázni a vallást mint olyat. Érezzük az olvasáskor, hogy sok tekintetben a hallgatóság előképzettsége, vagy korábbi képzetei is meghatározták a tanári munkát, ugyanakkor pedig a tudományosság sem szenvedhetett csorbát. De erről a kérdésről nem lehet csak úgy általánosságban beszélni, a konkrét esetek is magukért beszélnek. Nyilvánvalónak és logikusnak tűnt, hogy ezért Végh László a következő fejezetben a konkrét vallásokat, azok tanításait tárgyalja. És itt veszi észre az olvasó, hogy miért nem lehet a keresztyénséget csupán a vallások egyikének tekinteni. Nem úgy áll a dolog, hogy a keresztyénség Istene csak egy “isten” a vallások isteneinek a panteonjában, ahonnan kiemeljük magunknak és kész a “keresztyén vallásunk”. Amint olvassuk a könyvet, egyre jobban föltűnik, hogy Istennek a testetöltésével és a Jézus Krisztusban véghezvitt megváltásával mennyire kiválik, különválik a keresztyénség a sajátos hitével. Szinte csak a formája marad vallási, de tartalmát tekintve elkülönül minden más vallástól. “Az Ige testté lett” kifejezés megkülönbözteti mindegyiktől. A belső tartalom mássága pedig azt eredményezi, hogy más természetszemléletet képvisel, másképpen fogja föl az egész világ célját, másként tekint az időre, térre, anyagra és az emberi értelemre is. Ezért foglalkozik a könyv sokkal részletesebben a keresztyénséggel.

 

Innen vezet az út tovább és szerzőnk hozzálát annak megmagyarázásához, hogyan alakult ki a természettudomány a kezdetektől egészen máig. Olvashatunk a görögök ragyogó világáról, de aztán hamar kiderül, hogy ezt a világot később a keresztyénség nagymértékben átalakította. A zsidó-keresztyén hagyomány természetszemlélete igazából megtermékenyítően hatott a tudományok fejlődésére, ami ténylegesen és látványosan az utóbbi félezer évben jött napvilágra. Ezért Végh László azt elemzi hallgatóságának, hogy miként hatottak a keresztyénség biblikus fölfogású gondolatai az egyes tudósoknál, mint pl. Kopernikusznál, Newtonnál, Descartes-nál és másoknál. De az evolúció kérdésének tárgyalása sem marad el és eljutunk egészen a modern tudomány hajnaláig, a 20. századot megelőző világig.

 

Az ötödik és hatodik fejezetben tulajdonképpen a természettudományok modern tényei, elméletei, meghatározó eredményei találhatók. A tudományos módszer is. Úgy tűnik, mintha itt elhagytuk volna a keresztyén gondolkodást és csupán a nagy, átfogó törvények, törvényszerűségek szerepelnének a középpontban. Szinte kérdezi az egyetemi hallgatóság, akkor miért választottuk a “Természettudomány és vallás” címet. Hol van itt a vallás? – Tényleg valami titokzatos csend lengi körül ezt a szakmai részt, amely halad előre és tárgyalja a relativitáselméletet, a kvantumelméletet, a szimmetriákat, meg sokféle természettudományos ismeretet. Egyszer csak csattan az ostor! Eljutunk ugyanis olyan pontokhoz, amikor éppen a tudomány eredményei figyelmeztetnek bennünket olyan tényekre, amelyek megdöbbentőek lehetnek számunkra: vajon hol van a tudományos megismerés határa? Lehet-e a matematikával tovább haladni a megismerési folyamatban? Ha igen, hogyan van ez? Miért olyan ez a világ, amilyen? Miért ilyen rendezett? Van-e szerepe a világ létrejöttében annak, hogy az ember itt van a Földön? Milyen szerkezetű ez a világ és hogyan működik? Vezérli-e önmagát? – Bizony, ekkor döbben rá az ember, hogy minél mélyebbre hatol a teremtett mindenség megismerésében, annál komolyabb kérdései merülnek fel. De az a jó, ha ez viszi tovább az embert a természet titkainak föltárásában. Ez teszi széppé a természettudós munkáját és itt adódik megint a kapcsolódási lehetőség a keresztyén teológiával, ugyanis mindkettő végtelenül nyitott. Ez pedig a keresztyén gondolkodásnak volt eredetileg a sajátja.

 

Végh László tanár úr az utolsó fejezetben ad választ sok-sok fölvetett kérdésre. Először tisztázza, kicsoda az ember és milyen szerepet tölt be a mindenségben mint Isten teremtménye. Beszél az ember nyomorúságáról, de az ajándékba kapott, kitüntetett szerepéről is. Mindezt biblikus szemlélettel átszőve kapjuk kézbe és végül az emberi lét értelmére is értelmes választ kapunk a hit által. – El tudom képzelni, hogyan zajlik Végh tanár úr órája az egyetemen. A nagyszámú egyetemi hallgatósága csendben, figyelemmel hallgatja őt, az idő pedig észrevétlenül gyorsan halad, az agyak a csendben csikorognak és csak akkor tér magához mindenki, amikor a tanár úr befejezi a gondolatot a hívő ember megnyugtató reménységével. Így van ezzel az ember a könyvének olvasásakor is!

 

Debrecen, 2002. szeptember havában

 

Dr.Gaál Botond