Dr. Gaál Botond honlapja

Gulyás Péter Pál: Ádámcsutka - Bibliai magánnyomozás

 

Szerzői kiadás, Budapest, 2007. Terjedelme: 134 oldal.

 

A mű olvasásához lelkesedéssel kezdtem hozzá, már csak azért is, mert Vekerdi László írta  az előszót. Aztán néhány tíz oldal után a lelkesedésem hullámozni kezdett. Főként azért, mert egyre inkább elbizonytalanodtam: merre haladunk és mi lesz ennek a vége? Bevallom, magának az írásnak a műfaját sem tudtam „bemérni”. Első látásra a lábjegyzetei kapcsán a tudományos igényű írások formai tulajdonságait mutatja, de a stílusa, a szófordulatai és az olykori közbeszédes előadásmódja hamar kételyeket ébresztettek bennem. Emiatt nem találom tudományos igényű írásnak. Egyénhez kötődő, sajátosan kiformált műfajról lehet szó.

 

Nem könnyű figyelemmel végigolvasni Gulyás Péter Pál Ádámcsutka című könyvét. A tartalom is meglepi az olvasót. Ő maga a Bibliai magánnyomozás alcímet adta a könyvének. Rácsodálkozhatunk, hogyan jut eszébe valakinek ennyi párhuzam, analógia, hasonlat, és vajon meddig gondolkozott rajta, amíg megérett benne a leírás szándéka. A nyelvezet és a tartalom együtt hirtelenjében gyanút kelthet bennünk, mert már néhány oldal elolvasása után is önkéntelenül a híres vagy hírhedt Sokal-ügy juthat eszünkbe. Vajon nem áldozatává váltunk-e a bennünket megviccelő szerzőnek? Később azonban kiderül, hogy a szerző egy különös érdeklődésű és széleskörű lexikális ismerettel rendelkező személy lehet.

 

Ennyi ijedelem után megnyugodtam, és kezdtem pozitív szemlélettel folytatni a könyv olvasását. Először azt szeretném elmondani, mit is értékeltem különösen ebben a könyvben, ami segített a tovább haladásban.

1) Mindenek előtt az ember fölfigyel arra, hogy a szerző milyen bátran mozog a különböző népek mitológiája, monda- és mesevilága, valamint a bibliai szöveghagyomány körében.

2) Annak ellenére, hogy bonyolult vallási kérdéseket vizsgál, a szerző nem türelmetlen. Szeretné érteni a sok-sok összetartozónak nem látszó ismeretet. Sajátos utat választ ezek megértéséhez. „Bibliai magánnyomozást” végez. Ezt érdemes tudni már az elején, mielőtt hozzákezdünk gondolatainak követéséhez.

3) Maga a szöveg mindenütt intelligens fogalmazású, kitűnő helyesírással. A szerző jól ír. Szófordulatai igen változatosak, élvezetesek, olykor derűt árasztanak. A végén még pezsgőt is bont a saját fölfedezése örömére.

4) Egy bizonyos idő után kirajzolódik a könyv vonalvezetése, ugyanis érezni, hogy halad valamilyen cél felé. Olyan gondolatunk támadhat, hogy az író ráérez valamire, amit ki akar fejezni, meg akar magyarázni, de bonyolult dolgokról lévén szó, a könyvében egyre szövevényesebbé válik minden, az olvasót pedig kíváncsivá teszi, hogyan fog belőle kikeveredni.

 

Maga a könyv egy nagyon régi bibliai kérdést vet föl. Ez az Ádám és Éva történet. A szerző a Zóhár bibliakommentárban olvasta, hogy a mózesi törvények kőtáblái eredetüket tekintve kapcsolatban vannak Ádám történetével. Forrása a kabalisztikus irodalom. Gulyás Péter Pál ezt az Ádám-Mózes kapcsolatot próbálja logikailag kifejteni, sőt megfejteni. Miután lépésről lépésre haladva mindent megokol, végül arra a következtetésre jut, hogy Ádám, Atlasz, Göncöl és Mózes alakjában van valami közös. Ádám az édenkertben a tudás almáját akarja lenyelni, ez azonban nem sikerült teljesen. Mózes a kőtáblával rendbe hozza a dolgot. Így lesz a tudásalma és a tudástábla kapcsolatban. Az Ádámcsutka cím ide nyúlhat vissza.

 

A gyerekkorunkban hallott történet szerint azért van ádámcsutkánk, mert az alma fennakadt a torkunkon, nem tudtuk lenyelni. Úgy tűnik, ez a kép vonul végig Gulyás Péter Pál gondolatain. Időközben fölsorakoztatja ismeretének egész tárházát. Imponálóan idéz a germán, a finn, a görög, a magyar, a grúz, a vietnámi, a kínai, a japán, az olasz, az észt, a szír, az egyiptomi és még jó néhány nép mondavilágából, mitologikus hagyományaiból, meséiből. Ezek főszereplőit összehasonlítja annak érdekében, hogy az említett kapcsolatot Ádám és Mózes között kimutassa. Fantasztikus gondolati utakat jár be, fáradhatatlanul hozza elénk mindazokat a mondabeli, mitológiai eseményeket, szereplőket, amelyek, illetve akik segítik ezt a gondolati utazást megtenni a szerzővel. Rendre egymás után szövi a gondolatait, és szinte vég nélkül sorolja a következtetéseit. Már a kezdetén Ádámról belátja, hogy óriás volt. Ezt követően szó van Atlaszról, az édenkertről, a sziklaemberekről, a menyországról és még nagyon sok dologról. Néha ezek már a bizarrság határát súrolják. Például Ádám édesanyja maga a Földanya, Éva pedig Ádámnak a lánya. A fantáziája a szerzőt olykor elviszi olyan messzeségekbe is, minthogy Ádám is egy sárkány. Mózesről is furcsa dolgok derülnek ki a könyvben. Csak az olvasáskor lehet ezeket végig követni. Itt meg is állunk a felsorolással és néhány megjegyzést teszünk.

 

1. Akönyv elolvasása arra késztet bennünket, hogy tisztázzuk pontosan, milyen területen gondolkodunk. „Bibliai magánnyomozást” lehet végezni teológiai módszerrel, s természetesen vallástudományi, irodalmi, történeti, nyelvészeti és más módszerekkel is. Gulyás Péter Pál esetében nyilvánvalóan a vallástörténeti és az összehasonlító vallástudományi módszerről lehet szó.

2. ABiblia valóban tükrözi a kor nyelvezetét, kifejezéskultúráját, világképét. Gulyás Péter Pál olyan kérdéseket választott ki a Bibliából, amelyek tényleg magukon hordozzák a keletkezésük, lejegyzésük körülményeinek jellegzetességeit, az írók műveltségét, fölfogását és általában a kornak megfelelő vonásokat.

3. Mivel a szerző bibliai magánnyomozást végez, természetes dolog, sőt kikerülhetetlen, hogy megkérdezzük a teológusokat is. Ami őket illeti, a biblia-tudósok százai foglalkoztak a Gulyás Péter Pál által fölvetett problémákkal.(Csak néhány híres tudóst említünk meg: Krauss, Von Rad, Cullmann, Noth, Westermann, Gunkel, Zimmerli és az RGG írói!) Összehasonlították az Izráelt környező népek teremtéstörténetét, mitológiáját, mese- és mondavilágát, hogy minél pontosabban értsék a szövegemlékeket. Ők még azt is észrevették, hogy hol van hiba az eredeti szövegekben, vagy hol végeztek szándékos elírást a szerzők. Ezeket abból a szempontból vizsgálták elsősorban, mit akart kifejezni a Biblia írója, vagy a történet elmondója a zsidó népnek és a keresztyénségnek, mint Isten választott népének élete és küldetése szempontjából. Mármost Gulyás Péter Pál e tudósok műveit egyáltalán nem használja. Így nézve a dolgot, a szerző az Ádámcsutka című könyvében végső soron nem említ olyan dolgokat, tényeket, amelyeket a teológusok használni tudnának. Példa lehet erre az Ádám szó értelmezése, amely a héber nyelv szerint „földből valót” jelent, azaz Ádám Isten teremtménye – hangsúlyozza a bibliai teremtéstörténet. Ezt szerzőnk meg sem említi. Nem elég tehát az olvasó elé tárni egy jóval későbbi keletkezésű szövegben talált, csupán a négy égtáj szeleinek kezdőbetűiből összeállított ÁDÁM mozaikszót mint vallásfenomenológiai érdekességet. (34. old.) Az olvasót ugyanis ezzel félrevezetjük, mert elhiszi, hogy az Ádám név innen származik.

4. Aszerző a 16. oldalon egy bekezdésben mondja a következőket: „bukjunk a Biblia historikus szövegrétege alá” és „az ősszövegekre több álom is fel szokott kéredzkedni”. Ha megkérdezzük a Biblia mai tudósait (én Kustár Zoltánt kérdeztem meg), elmondják, hogy a vallástörténeti elemzés kérdése éppen ez. Vajon a Biblia kanonikus szövegének megszilárdulása után hosszú évszázadokkal a zsidóság körében keletkezett, más vallások és kultúrkörök képzeteivel párhuzamba állítható elképzelések a bibliai szöveg előtti közös ős-mítoszoknak a relikviái? „Alábukás?” Vagy inkább arról van-e szó, hogy a bibliai szövegek lezáródása után a hellén és indogermán kultúrkörrel kapcsolatba került zsidóság a folklór szintjén önkéntelenül az őt befogadó, többségi kultúra mítoszaihoz igazítja a bibliai elbeszéléseket? „Felkéredzkedés?” Gulyás Péter Pál legutolsó soraiból úgy tűnik, hogy ő inkább „alábukást” akart végezni. A könyvében kimutatott ószövetségi párhuzamok azonban zömével „felkéredzkedésről” tanúskodnak. Felsorolunk néhányat:

a) A kronológiára vigyázni kell. Rendkívül nagy időbeli távolság van ugyanis a bibliai források és a könyvben idézett folklorisztikus elbeszélések között. Az említett kabalisztikus források és a Genezis között több mint másfélezer év van. De a Talmudot is említi, amely 500-1000 évvel később keletkezett, mint a bibliai teremtéstörténet.

b) A termőföldet tényleg említi a Biblia (1Móz 1,11.12.24), amelyből származnak a növények. Nagyon erőltetve lehetne „ősanyának” nevezni. Ádám összefüggésében azonban még erőltetve sem lehet ilyenről szó.

c) Gulyás Péter Pál időben, térben és kultúrkörben teljesen idegen anyagokat állít egymás mellé, anélkül, hogy a közös forrás bizonyítható lenne. Az ádámcsutka ötlete, azaz Ádám „almája” egyik kirívó példa erre. A bibliai elbeszélés nem beszél édenkerti almáról, csak gyümölcsről. Az alma-motívum eredetét a biblia-tudósok már rég kinyomozták. Ez nem a zsidó hagyományban gyökerezik, hanem a már keresztyén Szent Jeromosnál válik a gyümölcs almává. Az egyházatya a mălum „hiba, fogyatkozás, gyarlóság” jelentésű szót mālum  „vastaghúsú gyümölcs, alma, almafa” szóra cseréli, úgyszólván megenged magának ennyi pajkosságot. Ez Kr. u. 400 táján történt. Tehát nem Ádám ette meg az almát.

d) A bibliai szöveg folklorisztikus kiszínezését a keresztyén kultúrkör is ismeri. Gondolhatunk itt a középkori gazdag Krisztus-legendákra, a magyar folklór egyik érdekességére, az un. „parasztbibliára”.

5. Gulyás Péter Pál legutolsó kérdése arra vonatkozik, hogyan kerülnek bele a profán világ mitologikus történetei a szent szövegekbe. Ennek két oka is van. Egyik az, hogy a bibliai hitigazságok, bizonyságtételek kifejezésekor is kellett használni valamilyen nyelvezetet, képvilágot, hogy a kor embere megértse. A kifejezhetetlent is el kellett mondani valahogyan. A másik ok az, hogy éppen azért kerültek olykor bele a Bibliába a mondavilág, a mítoszok képvilága és történetei, mert azt akarták kifejezni, hogy ők már nem úgy értelmezik, mint azok, akik más kultúrkörben élnek, akiktől vették azokat. Erre éppen jó példa, hogy a Biblia szerint Ádám bűnét nem Mózes fogja megoldani, hanem egy megígért Messiás. Ezért Gulyás Péter Pál bibliai fölvetéseinek megválaszolásához a teológusok egy tisztázó párbeszédet tudnának felajánlani, és csak azután volna érdemes pezsgőt bontani.

 

Gaál Botond