Dr. Gaál Botond honlapja
Gaál Botond: "Természettudományok oktatása és művelése a Debreceni Kollégiumban"
Debreceni Hittudományi Egyetem,
Hatvani István Theologiai Kutató – központja -
2.átdolgozott és bővített kiadás,p.197-,2012.
A protestáns oktatás- és neveléstörténet tartalmát és formáját tekintve – újabb elegáns munkával gyarapodott. Sikerét nem nehéz megjósolni! Bár Szerzője a témából már több fontos előtanulmányt közölt. /1988,2004/,az újabb kiadást három jeles dátum igényelte: 1./ a DE Természettudományi Kara a 100., 2./ a debreceni Református Kollégium a 475. és 3./ a Hatvani István Theológiai Kutatóintézet pedig a 20. születésnapját ünnepli. A természettudományok kollégiumi oktatásának története nemcsak egy intézményé, hanem egy egész országé, a nemzeté. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hiteles forrásokban olvasható sokféle megnevezés. A megmaradásáért küzdő ország szeretete és hálája tükröződik a minősítésekben: „a szegények iskolája”, „az ország iskolája”, „kősziklára épült vár”. A jeles reformátor. Huszár Gál 1562 – ben ezt írja Debrecenről: „… egész Magyarországnak és Erdélységnek s több száz helyeknek a világító lámpása” /Győri L.J.,2009./.
A hazai reformációnak vallástörténeti küldetése mellett, nehéz történelmünkből fakadó más feladatai is voltak. A nemzet részéről sürgette ezt: 1./ a történelmi tapasztalat /állandó küzdelem a török és német elnyomás ellen/,
2./a magyarság aktuális politikai és gazdasági állapota és
3./a még „éppen meglévő nemzeti regenerációs képesség”.
A politikai és gazdasági állapot, a változtatás igénye,a napnyugati Kálvin tanítása” hatalmas tömegeket vitt az új Egyház biztonságába. E történelmi mozgást további két tényező segítette: 1./ a nyugati protestáns államok gazdasági ereje /egyetemei/ és 2./ Habsburg-ellenessége /politikai érdekeik/
A református iskolaügy iránti elfogultságom nem tagadom. Az utolsó egyházi tanévben,1947/48-ban,a Somogy – Nagybajomi Református Elemi Iskola I.osztályába jártam. Palatáblás kisfiúként, hónom alatt egy darab tűzifával télire. Aztán egy szép napon levették a tábla fölül az angyalos címert, s mellőle Kogutowicz Manó: Magyarország hegy- és vízrajzi térképét”. Másnap: már egy egészen más szellemiségű iskola tanulói lettünk. Irni és olvasni Laki Balázs Sándorné tanított, a nagyobb gyerekeket Édesanyám, Dr.Mózsáné Dr. Szabó Vilma oktatta. A bajomi iskola a Csurgói Református Gimnázium pártikulája volt, így gyakran járt nálunk a csurgóiigazgató, a legendás matematika-fizika tanár: Macskássy Attila. Az államosítás a nagytekintélyű és bölcs Dr. Matolcsy Sándor egyházkerületi gondnoksága idején zajlott le. /Az Egyház intézményeinek elvétele és kifosztása sokkal gyorsabban történt, mint ma a korábbi, de mára többnyire lepusztult egyházi /tehát közösségi!/ értékek visszaadása. Sapienti sat!/.
Gaál Botond könyvét Fekete Károly és Gaál István szíves „Ajánlása” és a Szerző „Előszava” vezeti be. Mindhárom írás fontos gondolatokra, illetve manapság nem,vagy alig is – mert tényekre hívja fel az Olvasó figyelmét. Elsősorban arra, hogy a Debreceni Református Kollégium működésére jellemző:
1./ tudták, hogy létezésük a nemzeti megmaradás döntő feltétele,amelynek fontos
eleme
a./ a tanárok és a diákok iskolahűsége és
b./ a hazaszeretete;
2./ a természettudományok oktatásának és művelésének naprakészen magas, európai színvonala;
3./ a Habsburg-megtorlás idején a szükségből erényt kovácsolták: a középfokú oktatási intézménnyé és német oktatáspolitikára kényszerített iskolává lefokozott Kollégium mégis elérte,hogy:
a./a természettudományok Debrecenben gyökeret
eresztettek;
b./a peregrinatio biztosította személyes kapcsolatok és a
hazahozott könyvek révén az oktatás színvonala
folyamatosan magas volt;
c./ bevezették a szemléltető,ill. a kísérletező oktatást;
d./ egyetemi igényeket kielégítő tudományos
gyűjteményeket hoztak létre / szemléltetés fontossága mellett ezt a kollégiumi felsőfokú oktatás, a Református Egyetem alapításának vágya is motiválta!/;
e./megerősödött az egyházi és a kollégiumi Levéltárak és Könyvtárak szerepe /tudományos kutatás, továbbképzés, közművelődés/;
f./megtartották és megtartatták az ősi „non ministrari, sed ministrare”-elvet.
Az „Előszó” nyomatékosan kiemeli, hogy: „…sokszor a reménytelenség ellenére”1 folytatott „…nehéz és küzdelmes fáradozás”, „… a több évszázados lelkes tanítás és tanulás”,a Kollégiumban végzett szívós munka:
1./ gyarapította;
a./ a protestáns nemzeti kulturát;
b./ az oktatás és nevelés formáit /modelljeit/ – /”… egy véka tudomány mellé egy köböl erkölcsöt” ! /;
c./ a szellemi és erkölcsi magatartást;
d./ a magyar tudományos nyelv fogalomrendszerét, a nyelvhasználatot,a szakirodalmat;
2./ növelte:
a./ a hazához és a nemzethez való hűséget;
b./ a magyar létezés igényességét és minőségét;
c./ a nemzeti lemaradás okozta keserűség érzését, de egyidejűleg: az ellene való tenniakarás erejét is;
d./ egy jobb sorsra érdemes nép önérzetét és a református közösségek műveltségét;
3./ elősegítette:
a./ hogy a Kollégium oktatási és nevelési modellje „ A minőség: forradalmát” vethesse be a rossz minőség ellenforradalmával szemben;
b./hogy a természettudományok nemzeti kultúránkba való átemelése” sikeres lehessen az oktatás mindhárom szintjén /elemi-szint, közép- és felsőfok/;
c./ hogy a református oktatás európai kapcsolatháttere folyamatos maradjon;
d./ hogy a theologia és a természettudományok viszonyát javíthassuk / a lelkészképzés során a természettudományokat szintén oktatták, mivel jól tudták,hogy ez a háttértudás a szószékekről elhangozván sem marad hatástalan a közösségi kultúrában!/;
e„/ hogy a közösségi /gyülekezeti/ világkép elemeinek mennyiségi és minőségi fejlődése biztosítható legyen /Semper reformari!/.
A sok évszázados szellemi /s nem egyszer fegyveres/ küzdelem tette lehetővé, hogy 1912-be megalapították a Debreceni Egyetemet,amely az összes kollégiumi Tanszéket gyűjteményeivel együtt átvette. 1949-ben mindez egy önálló, Természettudományi Karrá alakult át.
A szalámi taktika áldozatául esett Egyetemek feldarabolása az uj világrend győzelmét kívánta szolgálni. Azzal is,hogy az Egyetemek Hittudományi Karait /nem egyszer igen brutális módszerekkel!/ megszüntették, vagy önálló, alacsonyabb rangú egyházi intézményekké degradálták.
Polányi Mihály fia, J.C.Polanyi írta 1991-ben:
„… A civilizáció értékei az idők végezetéig veszélyeztetve lesznek,és nem annyira a barbároktól, mint azoktól a félrevezetett idealistáktól, akik türelmetlenségükben és tudatlanságukban arra ösztökélnek bennünket, hogy vessük el ezeket az értékeket. Ezért továbbra is szükségünk lesz bölcs személyiségekre, akik figyelmeztetnek bennünket a fenyegető veszélyekre” /Apám, Polányi Mihály, Európai Utas,2.,4.,pp.13-17.,1991./.Az 1945 utáni európai történelem bőséges bizonyi- tékokkal szolgálhat a fentiekre. A debreceni Theologiai Kar megszüntetése a bizonyitékok közül – csak az egyik.
A Debreceni Universitas létrejötte a politikai helyzet változása és a Lélek mélyén mindig munkáló igény révén újraegyesült. De még most is Theologiai Kar nélkül! Igy az 1988. évi egyesítést: tekintsük az első lépésnek. Dum spiro spero.
A bevezető részeket egy tanulságos „Tartalomjegyzék” ,illetve öt fejezet és a dokumentáció követi.
Az I. fejezet „A fő korszakok és azok jellemzése” címet viseli. Összefoglalja protestantizmus évszázadainak európai és hazai fejlődéstörténetét, több disciplina szempontjai szerint. És nagyon jól! A Szerző alaposan tárgyalja a téma filozófiai, természetfilozófiai,theologiai,oktatás-,nevelés-és művelődéstörténeti aspektusait,egészen 1912-ig.
Bár a Szerző külön nem tárgyalja, mégis az egész könyvben végig vonul az ország oktatáspolitikáját Klebelsbergig befolyásoló két törvény rejtett, vagy nyílt hatása. Ezek a következők:
1./ „Ratio Educationis totiusque rei literariae per Regnum Hungariae et provincias eidem adnexas /1777,l506/”.
A bécsi Udvari Kancellária tanügyi tanácsosa, Örményi József /1741-1825/ készítette, Maria Theresia 1777.VIII.22.-én irta alá.A másik törvény:
2./ „Graf Leo Thun: Entwurf dér Organisation dér Gymnasien und Realschulen in Österreich,Wien,
9.Október 1849.
/Három nappal az aradi Tizenhárom kivégzése után a Tervezet hatályát hazánkra is kiterjesztették.
A nemzet németesitő törekvést látott benne, ennek ellenére előrelépést is jelentett./.
A Kollégium ezek árnyékában, ezek mellett, s ha kellett ezek ellenére oktatta és nevelte a protestáns értelmiséget,a nemzeti megmaradásunk egyik alapját.
A II.fejezet a „Természettudományi Gyűjtemények u szellemi megerősödést nyújtó történetét mutatja be. A „Függetlenségi Nyilatkozat, 1849.III.13-14”. után tomboló bécsi bosszú a Kollégium bölcsésztagozatát /természettudományok/ középfokúvá minősítette. Akadémikusok oktattak és neveltek a középfokú osztályokban, de a megmaradt energiájuk ezután a felbecsülhetetlen értékű természettudományi Gyűjtemények megteremtésében kamatozott! Két síkon jelentett ez minőségi változást a természettudományi tárgyak oktatásában: 1,/ megteremtették a szemléltető oktatás tárgyainak gyűjteményét /megindult a szertárak kiépítése/ és 2./ létrejött az a Gyűjtemény- rendszer , amelyre a később megalapított Debreceni Egyetem a maga természettudományi Karát ráépíthette /herbárium,állat – gyűjtemény,ásványtár,kőzetgyüjtemény, Hantken féle Nummulites, fizika/természet-tani/ eszközök szertára,stb. – A szertárak felügyeletével megbízott tanárt a szertár őre megnevezés illette./. Ebből a fejezetből ismerhetjük meg a fizikai eszközök katalógusainak fizikatörténeti jelentőségét és a Gyűjtemények történetének művelődéstörténeti háttereit. A Kollégium másik jeles tanára, Nagy Mihály értékes tanulmányokat közölt a Szőnyi Pál-féle ásványgyűjteményről és a Kabai meteoritről.
Gaál Botond itt említi,hogy: „… emlékszem,Wigner nagyon meglepődött azon,hogy a természettudományok területén milyen jelentős szerepet játszott az intézmény a korábbi századokban. Megnézte a természettudományi Gyűjteményeinket|is, ez még jobban lenyűgözte.” – /l. Gaál Botond: Wigner válogatott írásai, Debreceni Szemle,19.,2.,pp.256-260.,2011./.
A Ill.fejezetnek „A természettudományok tantárgyi fejlődése” a témája. A Szerző arra keres választ, hogy az előkészítő fázis, az önálló tantárggyá való átváltozás hogyan volt képes e tudományokat a nemzeti és protestáns kultúra részévé tenni? A válasza a következő:
„…a korabeli tudást összefogó természetfilozófiát Nyugaton az egyetemek oktatták. A gyakorlati tudományok /technika,kereskedelem,ipar, navigatio, földrajz,stb./,amelyek több és más tudást igényeltek,csak a XVI.sz. után jelentek meg./…/ A természettudományok fejlődését a reformáció megjelenése szintén igényelte és segítette,mivel elleneste a tekintélyelvűséget és meghirdette a szabad gondolkodás elvét a kutatómunkában.”
Ezt látták a peregrinatio diákjai, ezt a világképet hozták haza és /lelkészként,paptanárként/ ennek szellemében láttak neki az u.i művelődés,a nemzeti művelődés felépítésének.”…A reformáció után létrejött protestáns iskolák ismertető jegyei között gyakran felismerhető a nyugati Egyetemek némely vonása /…/, a hazai körülményekhez és lehetőségekhez igazítva azok működését.” „Az oktatás nyelve a magyar volt. de a la
tin iskolákban keményen megkövetelték a latint is. Tudták ugyanis, hogy a magyar nyelv a nemzeti ügyet, a latin az európai tudományos kapcsolatok fejlesztését szolgálja.”
Gaál professzor a kollégiumi oktatáson belüli tantárgyi fejlődést, annak mindhárom szintjét vizsgálta /elemi – szint,közép- és felsőfok/,s ügyelt arra is,hogy korábban nem voltak kor szerint csoportosított osztályok.
A kollégiumi oktatást a más iskolák oktatásától az különböztette meg, hogy:
a./saját alkalmazott tanítási módszereik voltak és követték a „docendo et errando discimus”elvet;
b./a diákélet szervezett volt;
c./a tanárok nemcsak tanították, hanem művelték is tárgyukat,a peregrinatio során szerzett újabb ismereteiket azonnal oktatták;
d./a XVI.sz.-tól bevezették a kiscsoportos és az u.n. praeceptor-oktatási modellt /praeceptor publicus et privatus/;
e./bevezették a szemléltető és a kísérletező tanítást, az ismereteket és eszközöket folyamatosan korszerűsítették;
f./kialakult a partikulák rendszere;
g./fejlesztették a nemzeti érzést és öntudatot,a magyar nyelvet;
h./nagyon fontosnak tartották,nemzeti politikai feladatként kezelték a tehetséggondozást /protestáns elit-képzés/;
i./a fő cél az volt,hogy: „… szakmailag felkészült protestáns értelmiség nevelődjék évszázadokon át a közösségeik megtartására, az Egyháznak és a Hazának”.
A Magyar Református Egyház a neveléshez, a tehetség- és személyiségfejlesztéshez, mikor,hogy tudta,de mindig biztosította a szellemi és anyagi alapot. Lassan a tartalom és forma felnőtt a mai szintjére, létrejött a modern Kollégium és a nekem annyira kedves ltRefi” szerkezeti és működésbeli alapja. Debreceni látogatásaimkor mindig örömmel olvastam az I.emeleti aparitor-fülke feletti erkölcsi állásfoglalást. Miszerint:
u… Nagy a felelősségünk, mert egy internatus nem olyan, mint amilyen a hírneve, nem is olyan, amilyen előítéletek élnek róla, nem több és nem kevesebb annál,mint amilyenné azok teszik, akik benne élnek és dolgoznak.”
Németh László szép fogalma, az „emelkedő nemzet” /1956/valahol az ilyen elveket valló iskolákban kezdődik. A nemzet sorsa és jövője az osztálytermekben dől el,nem a pártgyűléseken.
A IV .fejezet „A természet tudományi tárgyak áttekintése” címet viseli. Ezt a feladatot külön-külön, tantárgyaiként végzi el. A szintén debreceni jeles physiologus, Juhász-Nagy Sándor írta: „… a tudomány a történetiségében érthető meg a legjobban” /2004/. Igaza van! A Szerző könyve, ennek tárgyalási módja pontosan ezt az álláspontot igazolja. A munka az európai tudományosság által elfogadott és a Kollégium gyakorlatában kialakult oktatási rend szerint tárgyalja az egyes tantárgyakat/matematika,fizika,csillagászat, a mérnöki találmányok /technika/,kémia,biológia,orvostudomány,földrajz/.A hatalmas, sokévi kutató-munkával összegyűjtött adatmennyiség rendezett,rendszerezett formájával találkozik az Olvasó ebben a fejezetrészben. Mivel a Szerző matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár is, nem lepődünk meg azon, milyen nagy örömmel és szakszerűen teszi meg a címben ígért „áttekintést”.Kedvet csinálva az újraolvasásokra!
A részletekbe menő értékelésre e recensioban nincs lehetőség, u.i. a terjedelem, az Olvasó ideje és türelme: véges. Néhány fontosabb és érdekesebb megállapításra szeretném felhívni a figyelmet.
A matematika-oktatásról
A debreceni Kollégium a hazai matematika-oktatásban „Urbe condita” kimagasló szerepet játszott. Debrecenben jelent meg a „Debreceni Aritmetika,1577. tankönyv, amelyet évtizedeken át használtak a református iskolákban. A Kollégium tanárai később is jeles matematika-tankönyvekke1 támogatták e fontos tárgy tanítását /Mernyői Tolvaj F., 1674.,Maróthy Gy ..1743.. Hatvani I.. 1749. Sárvári P.,1765.Kerekes F..1837.,stb./.
A természeti jelenségek leírására a matematikát Hatvani professzor alkalmazta elsőként. A differenciál- és integrálszámítást az európai iskolákkal egyidőben kezdték el oktatni. Fejlesztették a magyar nyelv matematikai fogalomhasználatát. Debrecenben hamar felismerték, hogy a matematika milyen megdöbbentően hatékony a természettudományok művelésében. Ezért kiemelten fontos a tanítása, mindhárom képzési szinten.
Hivatkoznom kell a Szerzőnek egy másutt tett, igen lényeges megállapítására „…a matematika sokat segíthet a theologia nyitottabbá válásában, a theologiai gondolkodás fejlesztésében” – /Magyar Nemzet,66., 120., p.5.,v.4.,2006./.
Csupán érdekességként említem, hogy a kiváló debreceni sakkozók nagyobb részt matematikusok voltak /pl. Barcsa G., 1911-1986/.A kollégiumi diákok közül sokan lettek neves egyetemi matematika-professzorok /Szele T.,1918-1955.,Kovács L., 1936 -.,Daróczy Z.,1938 – ./.Általában jól szerepelnek a középiskolai matematikai versenyeken is.
A fizika tanításáról
A XVI. századi karteziánus,a XVII. századi wolfi spekulativ logikai deduktív természetszemlélet után Galilei, Kepler és Newton eredményei teremtették meg azt az alapot,amely a XVIII. században a fizikaoktatás lényeges megváltozását vonta maga után. A fizikai ismereteket többé nem a többi természettudományos tárgyakkal együtt,összevontan oktatták, hanem önálló tantárgyként. Erdélyben négy Kollégiumban tanították: Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely, Kolozsvári Unitárius Kollégium. Az európai egyetemi képzésben bevezették a kísérleti fizika oktatását / másodikként a Sárospataki Református Kollégium tanrendje vette fel e tárgyat!/1708/.
Debrecenben Maróthy György az oktatáshoz jelentős számú kísérleti eszközt alkalmazott. Hatvani professzor a tapasztalás – kísérletezés – következtetés elvét vallotta, s ez a fizikai gondolkodásra való nevelésnek ugyancsak hasznos módszere volt. Joggal tekintik őt az első hazai kísérleti fizikusnak, a tárgy az ő munkássága és tanítványai révén vált igazán önálló disciplinává. Olyan kiválóságok tanították a Kollégiumban a fizikát,mint: Sárvási P.,Kerekes F. és Csécsi – Nagy I. Debrecen nem véletlenül lett a matematika és a fizika jeles központja! A cél: ismert,az oktatás: kiváló és a minőség: garantálva volt. Nem véletlen,hogy az ATOMKI jeles professzora, Berényi Dénes mindig nagyrabecsüléssel emlékezetett meg munkáiban a Kollégiumban folyó matematika és fizika oktatásról. Másfelől lényeges az is, hogy bölcs megértéssel kezelte a tudomány, a vallás és az egyetemi Theologiai Karok kérdését /Magyar Tudomány, Debreceni Szemle. DAB/.
Szólnunk kell még a többi természettudományos tantárgyról.
Fontos adatokat közöl Gaál B. a kémia oktatásáról, mivel e tantárgy a XVIII.sz. második felében jelent meg a protestáns oktatásban és korai időszakáról meglehetősen keveset tudunk. A debreceni Kollégium első kémiatanára „az ördöngős Hatvani” /így is hívták a Péterfia utcában!/ volt. A biológia /természetrajz/ a XIX.századtól került a természettudományi tárgyak közé, 1578-ban jelent meg Méliusz-Juhász Péter Herbáriuma, amely a botanika oktatásának színvonalát emelte. Időközben tantárggyá vált a zoológia és az orvostudomány, illetve Weszprémi István négy kötetben megírta Magyarország és Erdély orvosainak életrajzi gyűjteményét. Munkája a hazai orvostörténelem nagy büszkesége! A kollégiumi természettudományi oktatásban kiemelkedő esemény, hogy – értve az Idők szavát – megszervezték a természetrajz és földrajz tanszéket. amelynek első professzora az országos nevű Kovács János /1816-1906/ lett.
A Szerző könyvének fontos tulajdonsága, hogy fényesen igazolta: „… a tantárgyak oktatásával és művelésével a felsőoktatás felé törekvő Kollégium tanári kara 475 éven át biztosította a természettudományok felsőfokú színvonalon történő megőrzését az Egyetem megalapításáig /1912/”. Ha e tanári karra gondolunk, milyen igaz a nagy angol pedagógiatörténész gondolata,miszerint: „.. A teacher effects eter-
nity,he can never tell where his influence stops /H.B.Adams/!
Feladatunk: eredményeik megőrzése és munkájuk folytatása.
Ha azt mondhatnánk Wigner professzornak, hogy tanár eleink példáját és munkáját szeretnénk folytatni, vajjon mit válaszolna rá? Biztosan azt, amit a Szerzőnek Princetonban mondott: „… Nagyon helyes, kérem szépen!“ /Hát, persze!/.
Az V.fejezetben Gaál Botond „A természettudományok újbóli jelenléte a hittudományi kutatásokban” címmel mutatja be az általa alapított és vezetett „Hatvani István Theologiai Kutatóközpont”-ot, /HITEK,1993./.Az intézmény fő feladata a természettudományok és a theologia kapcsolatának és e kapcsolat határainak kutatása.
1989-ben az ideológiai küzdelem csillapodásával lehetővé vált a természettudósok, a filozófusok és a theologusok közti érdemi vita, az egyes fogalmak tisztázása. Hamarosan világossá vált, hogy a felek mindegyike a másiknak szemléleti segítséget adhat. Lehetséges az interdisciplinaris kutatómunka /Tudomány és Theologia Konferenciák c. sorozat/.
A HITEK kiemelten foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a theologia bibliai megalapozottsága, ill. az emberi gondolkodás felfelé nyitott rendszerként való értelmezése.
Kutatásának tárgya a világi valóság megismerése, amely a tudásszintek végtelen során át történő közelítések révén lehetséges / 1.„Az ész igazsága és a világ valósága” c .könyvet!/.A Kutatóközpont jelentőségét tovább növeli, hogy a speciális témákhoz szükséges nemzetközi folyóiratok és szakkönyvek,/az országban egyedül csak itt találhatóak meg!/, bárkinek rendelkezésére: állnak.
A HITEK 2012.II.13.-ig Kutatóközpont-nevet viselt, amely a Református Hittudományi Egyetem megalakulása után /a tanszékek és intézetek rendszerében egységesítésre törekedve/ Kutatóintézet-re. változott./A rövidítés a régi maradt!/.Az intézeti munka hatékonysága nőtt, hogy igazgatója 400 nagyértékű szak – könyvét a HITEK-nek ajándékozta.
A folyamatos fejlődés és fejlesztés mellett a fő cél maradt: „… a Debreceni Egyetem és a Református Hittudományi Egyetem kapcsolatának ápolása abban a reményben, hogy egyszer e két intézmény összekapcsolódik az Universitas Scientiarum szellemében”. Úgy, ahogy az gr.Tisza István idejében, volt.
Q.Bastiansen, a Nobel-dij Bizottság tagja irta:”… Az Universitas universalitása óriási érték! Meg kell őrizni!”.
/Magyar Tudomány,27.,4., pp.258-266., 1982./.Európa Hittudományi Karai „bőven” elférnek ebben az egyetemességben./Véget kellene vetnünk az eszmék harcának,mert ebben is az Emberek véreznek!/.Németh László gondolata szintén az egyesités mellett szól: „… csak a részletek vizsgálhatók /módszerek – tudomány – tanszék.intézet/,de az egész /Egyetem/ fejez ki ismeretet”.És az Egész,ha nem kerek,ha nem teljes,úgy: csonka.
A recensens úgy látja, hogy a kötet dokumentációja, a képek és a fotók,a szerkesztés példás, az ügy iránt elkötelezett Emberek alkotása. Ugyancsak szerencsésnek gondolom, hogy az irodalomjegyzék lábjegyzetben és nem a kötet végén szerepel. Az elegáns nyomdai kivitel, a szép betűk a debreceni Kapitális Nyomda hozzáértését bizonyítja. A könyv minden Alkotójának köszönet jár azért az örömért, amelyet a gondolkodó magyaroknak okoztak.
Gaál Botond könyvének olvastával /rostálva a sok-sok lehetőséget!/ a következő gondolatokat kell a mai olvasók számára kiemelnem.
1./ „… A haza javát a nemzeti és európai tudományos értékekhez való kötődés segíti elő,
ez a természettudományok oktatásából, műveléséből és értékteremtővé válásából mérhető le igazán”, /Gaál I., DE TEK elnök, 2012./
2./ „…Az itt tanító professzorok úttörő szerepet játszottak az egzakt természettudományok
magyarországi meghonosításában, bevezetésében, művelésében.”
3./A peregrinatio, amelynek elsődleges oka református Egyetem hiánya volt,három szinten
szolgálta a magyar református tudományosságot: 1./ az európai Egyetemek legfrissebb is-meretanyagát hozta haza; 2./ gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki és 3./a hazatérő diákjaink mindig hoztak egy-egy értékes könyvet a kollégiumi Nagykönyvtárnak.
/A magam részéről jegyzem meg, hogy mivel abban a korban nemzetközi tudományos folyóiratok nem voltak, a nemzetközi tudományos információ a levelezés útján létezett./1.pl. Gauss-Bolyai levelezése stb./
4./ A természettudományok kollégiumi oktatása révén kialakult világképet a theologia
művelésében ma is hasznosítják /HITEK/.
5./ A Kollégium 475 éve alatt magyar református értelmiséginek lenni Magyarországon
mindig nehéz volt, de nem volt lehetetlen. A tanárok áldozatvállalása, személyes példája /mert igazán a példa nevel!/ olyan diákságot hozott létre, amely történelmi időkben /és itt mindig az volt!/ nemcsak az eszét, a tudását, hanem ha kellett, a gerundiumot is hatékonyan forgatta. A köztük felnőtt tanítvány, Arany János híres verssora rájuk is igaz: „… de egyse bírta mondani, hogy éljen Eduárd!”. A debreceni tanárok és diákok elmúlt évszázadok alatt megtapasztalt sorsát e hazában talán a kolozsvári művelődéstörténész, Benkő Samu akadémikus látta a legjobban:
„… Patinás nevek és a feledés homályába süllyedt névtelenek életének, művének példája tanúsítja, mennyi gond, mennyi keserűség jutott ki ezen a történelmi tájon azoknak, akik a közösség sorsával azonosuló életüket a maguk választotta értelmi-
ségi létformák valamelyikében próbálták becsülettel végigélni, s hogy mennyiszer
ragyogott fel mégis – s mennyi változatban ragyog fel késő századok után is – pél-
dájukon át az alkotás gyönyörűsége.” /1984./
Kőtáblára kívánkozó gondolatok!
6./ A Szerző könyvét a protestáns oktatás-szociológia aspektusából is értékesnek kell
tartanunk.
7./ A történész munkája során általában egy adott korszakhoz kötődik. Ezt teszi az oktatás- és neveléstörténész is, de témája miatt neki /ha akarja, ha nem!/ más korszakokba is át kell
rándulnia. /Pedig, mint mondják: ott nincs otthon!/. Ki kell a saját módszereit alakítania.
Ezt teszi maga Gaál Botond is, sikerrel! Tárgyát az adott kereteken belül sokszereplős, többsíkú történetként kezeli a történelmi Idő függvényében. Nem regényt, hanem szigorúan vett, mégis olvasmányos tudományos munkát írt. Művét nem tekinthetjük befejezettnek, rejtett üzenete van: folytassátok!
Németh László írja:
„… A szellemiség örök ösztöne: a jelenségeket együtt, egyben látni. A szellem:
rendező nyugtalanság. A szellem nem tud belétörődni az elszórt tények halma-
zába, ő az összefüggéseket keresi. Nem elég a világ, világkép kell./…/ A szellem
emberét épp az jellemzi, hogy nem olthatja el magában a teljesség szomját, s nem
nyomhatja el az egész iránti felelősség érzetét. Szívesen foglalkozik a részletekkel,
de az egész felől száll feléjük”. /Pedagógiai írások, Bukarest, 1984./
Nos, a debreceni tanári szellem pontosan ilyen, s különösen ilyen a tárgyaikat nemcsak
tanító, hanem művelő tudós tanár szellemisége! /Nem véletlen, hogy a már életében nagy nevet szerzett szegedi professzor, Grezsa Ferenc a Tiszatájban tette közzé egyik legfontosabb írását:
„Hova lett a tudós tanár?” Valóban: hova lettek? A nemzet jelenlegi helyzetében – ez sorskérdés!/
8./ A kötet értékét mutatja, hogy: 1./ sokévi és 2./ alapos munka, hatalmas adatbázis
alapján készült, szép magyar nyelven. Olyan munka, amelyet az ember állandóan elővesz!
A tárgyalásmód tárgyilagos, nem vitairat esetleg más felekezeteink kárára. A tárgyilagosságát az is igazolja, hogy rámutat: az önálló hazai protestáns természettudományos oktatás nemcsak emberi hibák, hanem megtalált sikeres / mert időtálló!/ megoldások története is.
9./ A HITEK fontos vonása, hogy nemcsak theologiai kérdésekkel foglalkozik, hanem nyi-
tott minden olyan speciális kérdésre, amely lokális /a Kollégium a Város/, regionális
/DAB/, ill. országos és globális /Európa/ relációkat érint.
10./ A Magyar Református Egyház kezdettől fogva igényelte a felsőfokú oktatást, az
Egyetemet. A vallás európai és nemzeti jellege miatt a mindenkori idegen hatalmak ezt rendre megakadályozták. Időszerű lenne, ha az évszázadokon át dédelgetett reménység, az egyetemi protestáns Theologiai Kar Magyarországon is megvalósulhatna. Ahogy az szerencsésebb történelmű országokban megvalósult.
Kötelességeim közé tartozik, hogy a Jóügy érdekében néhány észrevételt tegyek. Hiányolom a név- és tárgymutatót, mert ez a kitűnő kötetet hatékonyabbá, jobban használhatóvá tenné. Másfelől: a Kollégiumban évszázadok óta ismert latin mondás: „mens sana in corpore sano in civitate sana” elve bizonyossá teszi, hogy a theologia és az ökologia, a Biblia és a környezettudomány kapcsolata „… eleitől fogva” központi kérdés volt. A Biblia tanítja, hogy az ember hódítsa meg a Földet. De azt nem, hogy: tegyétek is tönkre, mérhetetlen önzésetek, mohóságotok és butaságotok alapján. Márpedig régóta ezt teszik. Igy érdekes lenne nyomát lelni annak, mikor figyeltek fel a kollégiumi természettudományok oktatói és theológusok a teremtett világ, mint környezet károsodásaira és a védelem szükségességére. Németh László szerint a XX. sz. egyik szentje: A. Schweitzer gondolata, hogy az ember egyik legfontosabb feladata „… mérhetetlen felelőssége mindenért, ami él!” alapvetően erkölcsi kérdés. Márpedig, ugyancsak Németh László szerint: „… Erkölcsben nincsen alku!” Az Olvasóknak így érthetően szüksége lenne a HITEK ide vágó állásfoglalására. Szerettem volna e témáról is olvasni.
Gaál professzor nagyszerű emléket állított a Kollégiumnak és az örök Városnak, Debrecennek. Annak a nemzetragasztó intézménynek, amelyben Reményik szerint:
„… A lélek él, és munkál csendesen,
Kis szigeten, vagy roppant tengeren…
De amit alkot: nem szól a világnak,
Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.”
Ez az az Alma Mater, amelyben a természettudományokat oktató tanári kar tudta, hogy: „… A tudomány: magatartás” /Donhoffer, 1962. Ahogy azt is, hogy Pázmány Péter esztergomi érseknek igaza volt, amikor a nagyszombati egyetemi ifjúságot figyelmeztette: mindig a legjobbra törekedjenek, „… mert különben gallérunk alá pökik az német!” /1635/.
Csak ez a tanári kar volt képes olyan értelmiség felnevelésére, amely:
„… helvét tant citáló,
magára találó,
térdet-fejet nem hajtó”,
okos magyarok gyülekezetét képezte sorsdöntő Időkben /Csanádi I., 1965./ Erre a tanári karra is érvényes Kányádi Sándor /1966/ két verssora:
„… Magaslik, nem porlad
a megtartó példa.”
Jó és bölcs dolog ezt a szép könyvet kézbe vennünk, amely a hazai oktatás- és neveléstörténetnek nagy nyeresége, a kutatásnak megbízható forrása. A munka melegen ajánlható a tanárképző főiskoláknak és egyetemi karoknak, theológusoknak, a művelt Olvasóközönségnek.
„Ha én miniszter lennék” /Németh L./, a munkát az érintett intézmények hallgatói számára kötelező olvasmánnyá tenném. És döntésemet nem vonnám vissza! Gratulálok a Szerzőnek
Dr. med. habil. Mózsa Szabolcs
