Dr. Gaál Botond honlapja

Christph Klein: Bosszú helyett megbocsátás

A megbékélés kultúrájának teológiai alapvetése

 

 

Kálvin Kiadó – Luther Kiadó, Budapest, 2003. 287 lap.

Fordította: J. Köves Gyopárka

 

Az alcím beszédesebb, a főcím kihívóbb. A két Kiadó olyan könyvet bocsátott közre néhány hónappal ezelőtt, amely valóban olvastatja magát. Igen jól tagolt, de ama ritka könyvek közé tartozik, amelyeket lehetetlen jól ismertetni. Könyvünk is szinte kivonja magát az összefoglalhatóság szándéka alól. A természettudósok gyakran fölhívják a figyelmet arra, hogy bizonyos jelenségeket nem szabad csupán egy tudományterület felől megközelíteni, mert a természet valójában nem ismer külön-külön fizikát, kémiát, biológiát, földrajzot. Ez a fölosztás csak az ember kedvéért van, hogy bizonyos területeken tüzetesebben vizsgálódhasson, oda részletesebb betekintést nyerhessen. Ennek megfelelően alakult aztán ki a tudományos ismeretek tára, a specializálódott tudással. Bármilyen ismeret azonban az egészet szolgálja, a természet egységes egész. Valamiképpen ilyen helyzetben van az, aki A megbékélés kultúrájának teológiai alapvetését olvassa. A megbékélés szó és tett ugyanis oly átfogó jelentésű, hogy értelmezését nem lehet csupán az egyik vagy másik teológiai szakterületnek kisajátítatnia. A megbékélés szó nem ismer az ember által fölosztott teológiai diszciplinákat. Mindegyikre szükség van, ha valóban érteni szeretnénk annak evangéliumi jelentését. Ezért csak arra szorítkozhatunk, hogy röviden ismertetjük a könyv felosztását és főbb tartalmi vonatkozásait. A részletek megismerése végett javasoljuk valamennyi fejezet sorban történő elolvasását. A lelkipásztorok számára szinte igehirdetési sorozatként kínálkozik mindegyik címben fölkínált bibliai elemzés és téma.

 

Christoph Klein az erdélyi szászok teológusa, a Romániai Német Evangélikus Egyház püspöke, aki keresztyéni türelemmel szerzett tapasztalataira építve készítette el a megbékélésről szóló tanítását. Nagyon érdemes megszívlelni minden sorát, mert mögötte megélt helyzet rejtőzik, azaz a szerző a lelkén átszűrt evangéliumot osztja meg velünk. Eredetileg előadás-sorozat volt, aztán lett belőle megírt könyv, bővített változatban, teológiai alapvetéssel. Az olvasó hálával gondolhat a szerzőre, mert valóban megérezheti, hogy művét sok-sok lelki haszonra írta.

 

A könyv három fő részből áll. Az első rész öt alpontban tárgyalja „a megbékélés teológiai forrásait”. Először az ószövetségi megbékélés-tanítást tárgyalja Kain és Ábel, József és testvérei valamint Dávid és Úriás története alapján. Mindhárom eset különböző, de mindegyikben ott van Isten vigyázó tekintete. Mindent Őhozzá viszonyítva lehet és kell megítélni. Majd ismét három újszövetségi történet következik a megbékélés fölkínálásáról a tékozló fiú, a gonosz szolga és a hamis sáfár példázataiban. Mindhárom a szerető és megbocsátó Atyára mutat, bármilyen gyarlóságot is kövessen el az ember. Ezt követően három bibliai teológiai szempontot találunk, amelyek mind arra mutatnak, hogy megbékélés, sőt engesztelés nélkül nem élhet az ember. Az ószövetségi ember számára jogi kötelesség volt a másik kiengesztelése, sőt ezt Isten felé is gyakorolták az áldozat révén, míg végül Jézus Krisztusban Isten maga engesztelte ki teremtményeit önmagával. Mindebből már következnek a dogmatikai tanulságok, rangsorolva: az Istennel való megbékélés, az embertársainkkal való megbékélés és az önmagunkkal való megbékélés. De ha már elvileg tisztáztuk magunkban, mit jelent Isten jelenlétében békességre jutni, annak a tetteinkben is meg kell nyilvánulnia. Ez már az etikai síkba esik és az igazságossággal kezdődik. Ha ez megvan bennünk, akkor jöhet a végső tanulság levonása, amely egyben a könyv fő címét is adja: bosszú helyett megbocsátás! Mindezeket magunkban Isten előtt bölcsen ki kell érlelnünk és várnunk mindaddig, amíg Istentől el nem nyerjük az útmutatást.

 

A második fő részben Klein professzor bemutatja a megbékélés szolgálatának gyakorlati területeit. Természetesen először meg kell ismerni a konfliktusok keletkezésének és leküzdésének pszichológiai, szociológiai és jogi problémáit. A keresztyén embernek is tisztában kell lennie e problémák természetével. Csak ezt követően lehet szó az egyházon belüli békéltetés szolgálatáról, mindenek előtt kinek-kinek a saját felekezetén belül. Amikor ez rendben van, feltétlenül az egyházak közötti, pontosabban felekezetek közötti megbékélésnek kell következnie, amely az ökumenének egyik kiemelt feladata és célja. És ha már itt is vannak látható eredmények, akkor jogos az egyház békéltetési szolgálata a világban. Ez utóbbinak lehetnek politikai és szociális vetületei, sőt ez a szolgálat az egész világot kell hogy áthassa.

 

Könyvünk harmadik fő része a megbékélés öröméről szól. A megbékélésről mint ünnepi aktusról beszél. Minden azzal kezdődik, hogy Isten elé állunk és megvalljuk bűneinket. Ennek nagyon sok formája lehet, de központi helye és alkalma a keresztyén istentisztelet. Az Úrral való megbékélést szolgálja a sákramentumok kiszolgáltatása is, de az igehirdetésnek is a szeretet és béke tanítását kell hordoznia. Mindez pedig az egyházon belül, Isten népe körében az általa rendelt legnagyobb ünnepen, a nyugalom napi istentiszteleten megy végbe a legteljesebben.

 

Dőre vállalkozás volna kiemelnünk konkrét részeket és azt mondani, lám ezek különösen is reánk vonatkoznak, vagy ebből és ebből mi különösen is sokat tanulhatunk. Nagyon jól tudjuk, hogy egyházunk egy átmeneti folyamatban élő közösség, amely vívódik önmagában, önmagával, s keresi a bűnbánatban való megerősödésből Istenhez vezető utat és a szolgálat krisztusi útját a világ felé. Christoph Klein professzor könyve számos olyan konkrét helyzetre rámutat, amely számunkra segítséget jelenthet a megújulás útján, sőt, nincs olyan része a könyvnek, amely ne tartalmazna reánk vonatkozó, mai helyzetünkben is érvényes tanítást. Ezért bátran javasolhatjuk a könyv részenkénti feldolgozását lelkésztestületi alkalmakra, vagy egyéb gyülekezeti összejövetelekre. 1997-ben az egyházak Graz-ban tartották a Második Európai Ökumenikus Nagygyűlésüket, amelyen éppen a megbékéléssel kapcsolatban hangzott el mindenkire, minden egyházra vonatkozó megállapítás. Ezzel zárul a könyv és ez jól összefoglalja annak tartalmát: „Megtaláljuk a megbékélést, mert Isten Jézus Krisztusban megbékélt velünk. Meg akarjuk keresni a megbékélést, mert még olyan sok békétlenség van közöttünk. Tudjuk, hogy ehhez sok munkára, fáradozásra és önmagunk leküzdésére van szükség. Meg tudjuk ünnepelni a megbékélést, mert Isten által megbékélt emberekként összetartozunk.”

 

 

Dr. Gaál Botond