Dr. Gaál Botond honlapja

Karácsonyi igehirdetés első nap délutánra

 

 

Textus: Mt 2,1-2; Lk 2,15-19

 

„Amikor megszületett Jézus a judeai Bethlehemben, Heródes király idejében, íme bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát feltündökölni és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki.”

„És történt, hogy mikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: menjünk el egyenest Bethlehembe és lássuk meg, mi az, ami ott történt, és amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek azért nagy sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő kis gyermeket. Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt a kijelentést, amit a gyermek felől vettek. És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte és szívében forgatta.”

 

Előima: Áldunk és magasztalunk Istenünk, mert te szerető és megváltó Urunk vagy a Krisztus Jézusban. Hozzád emeljük szívünket és tőled szeretnénk tanítást kapni. De mi bűneink miatt nem vagyunk méltók arra, hogy megajándékozz bennünket jóságos szavaddal, ezért kérjük mindenek előtt bocsánatodat. Kérünk arra is Édes Atyánk, hogy bocsásd meg nekünk hitetlenségünket és minden emberi gyarlóságainkat. Te látod mindezeket és mi nem titkoljuk el előled. Mégis reád tekintünk és kegyelmedből várjuk a te jóságos felmentő szavadat, várjuk Lelked erejét, mely szívünket újjá és késszé teszi a te üzeneted hallására, befogadására. Urunk, légy segítségül a mi hitetlenségünkben és adj bátorítást karácsonyi üzeneted hirdetésére, befogadására és továbbadására. Legyen áldott a te Neved, Szentháromság egy örök Isten! Ámen.

 

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Egyszerű elbeszélést olvastunk a karácsonyi történetből. Folytattuk Jézus születésének eseményeit. Bizonyára mindenkinek feltűnt az, hogy az első Karácsonykor minden az újszülött Jézusra mutat, arra megy, minden arra mozdul: a bölcsek, a pásztorok, a fényesség, az angyalok, a csillag, de majd a rosszindulat is őreá irányul Heródes részéről. Érdemes tehát arra a jelenségre figyeljünk, hogy a leírásban az egész látható és láthatatlan világ Jézus Krisztus felé fordul. Vajon miért? Erre a kérdésre próbáljunk feleletet találni mostani istentiszteleti alkalmunkon, már csak azért is, mert ez így van a mai világunkban is. És erre az utóbbira is kell valamit mondanunk.

 

A szeretet világot formáló erő

 

Jézus Krisztus születésével valóban valami új kezdődött a világban. Erre voltak kíváncsiak a pásztorok és a bölcsek egyaránt. A csillagászati jelenségek (a tavaszpont átvándorlása a Halak csillagképbe) is arra utaltak az akkori tudományosnak mondható megfigyelések szerint, mintha egy új korszak kezdődött volna a mindenség történetében. Vajon mi ez az új? Mi az, amire ennyire mozdulni kell? Nyilvánvalóan a kor népei, még a környező népeket is beleértve, ebből az újból nem tudtak semmit. Csak néhányan voltak, akiknek Isten nagy fényesség kíséretében és angyali szózattal kijelentette a tényeket és néhány babiloni tudós érdeklődését keltette föl a rendkívüli jelenség. Számottevő csillagászok már csak Babilóniában voltak akkor. De vitathatatlan tény, hogy megmozdultak sokan. Majd csak jóval később látszik meg, illetve látszott meg, hogy ez az új dolog valósággal fölforgatta a világot és oly sokakat mozdított, vonzott maga felé, hogy történelemformáló eseménnyé vált. Miben mutatkozott meg ez az új? – kérdezzük ismét.

 

Először is abban, hogy a pásztorokkal elkezdődött egy mindmáig tartó és a világ végéig be nem fejezhető folyamat: az emberek kezdenek figyelni Jézusra. Először még Mária sem érti tökéletesen a dolgot, de szívében forgatja. Hordozza magában, gondolkodik rajta, töpreng az isteni kijelentésen és az angyali szózaton. Majd később beérik ez az engedelmességből való hit! „Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára” az Úr!(Lk 1,48) De Jézushoz is egyre többen és többen csatlakoznak, a pásztorok által jelzett folyamat nem áll meg, sőt szinte „ember-folyammá” nő és nagyobb és nagyobb sokaság akarja tudni, mit tanít ez a Jézus, mi abban az új, milyen új korszak köszöntött be, azaz: mi történt az első Karácsonykor. Most már látjuk, hogy az történt és olyan dolog történt, amire az embernek, az emberiségnek szüksége volt, amire nagyon vágyott, ami nem volt meg, amit senki nem tudott megadni: a szeretet jött el ebbe a világba! Ezt nem eszmeként hirdette meg valaki, ez nem elmélet volt valami nagy tudóstól, pláne nem valami vallásos meditáció, hanem egyszerűen gyakorlattá vált, életszerűvé, élővé, cselekedetté, tapasztalattá lett közöttük az Isten szeretete. Ez volt akkor az az egészen más, amit nem lehetett semmilyen korabeli eszméből levezetni, nem volt köze az akkori filozófiához sem, mert nem az emberi gondolat vagy a lélek változott meg és hozott volna újat, hanem maga a Teremtő Isten jött el népe közé a Jézus Krisztusban. A szabadító Isten mutatta meg önmaga valóságát és lényét! János apostol ezt úgy fejezi ki később, hogy „az Isten szeretet”! (1Ján 4,16) Isten azt mutatta meg, hogy ő szeretetével hozta létre a mindenséget, szeretetből teremtette az embert, szeretetével viselt gondot a mindenségre és benne a népére, s ezt a szeretetet hagyja örökségül valamennyi nemzedéknek a Krisztus-esemény utánra is. „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 12,34) Pál apostol is erről az isteni szeretetről szól a himnuszában: legnagyobb a szeretet! (1Kor 13,13) E világon nincs nagyobb dolog, mint a szeretet. Nincs hatalmasabb erő, mint a szeretet. A szeretet mindet legyőz, mindennél erősebb. Mert a szeretetet Jézus Krisztusban ismertük meg. Ez a szeretet változtatta meg ezrek és milliók életét, sorsát; ez alakította aztán a mindenség történetét, s az emberiség története pedig attól függően alakult vagy fordult jobbra-balra, lefelé és fölfelé, hogy ezzel szembehelyezkedett, vagy ezzel együtt szolgált. Ez a tudatalatti dolog mozgatja ma is az emberiséget, ennek a megnyilvánulását látjuk Karácsonykor millió formában e széles világon. Ez nem baj, ez jó! Azonban a világ immár átértelmezte magának a Karácsonyt és a saját felfogása szerinti szeretet-ünneppé tette. Mi nagyon szeretnénk, hogy emellé az emberi értelmezés mellé hadd kerülne oda a krisztusi szeretet valósága is, hogy a Karácsony öröme elérhetné őket is.

 

De az a tény, hogy Krisztusban maga a Teremtő és Szabadító Isten testesült meg, olyan új szemléletet indított el a tudományos gondolkodás terén is, amelynek csak évszázadokkal később látszottak meg a kézzel fogható eredményei. Mindenesetre a keresztyén ember a természet világát is úgy fogta föl, mint amibe Isten teremtette a harmóniát, a rendet, a törvényeket. Ezt még a babiloni csillagász bölcsek sem értették akkor, csak valamit megéreztek belőle. Rácsodálkoztak a rendkívüli jelenségre, de biztosak lehetünk benne, hogy nem gondoltak olyan változásra, amilyen változás majd bekövetkezett ezáltal. Mostani szemünkkel és eszünkkel csak azt látjuk, hogy igazából a mögöttünk levő pár száz esztendőben csodálkozott rá leginkább a természettudósok nagy serege, hogy mily bölcsen van ez a világ megteremtve. Sőt, főként a 19. és a 20. század tudósai fejtették meg a legszebb titkokat és ők mentek el a Holdra, ők jöttek rá olyan elméletekre, amelyek kapcsán a legnagyobb tudósok is alázattal hajoltak meg a teremtés ténye előtt. Azt látjuk, hogy a babiloni bölcsek után jóval később, az emberiség legnagyobb tudósainak – úgymond – csak a korunkban érkezett el a karácsonyi öröme és most élték meg a karácsonyi csodát. Aki ugyanis valamikor komolyan beletekintett a természet titkaiba, az meglátta annak Teremtőjét is.

 

A szeretet embert formáló erő

 

De kérdezhetünk tovább is. Miért örült az ember Krisztus születésének? Mit jelentett ez az egyszerű embernek? Miért mondta az angyal, hogy hirdetek néktek nagy örömet?  Mert az ember és Isten között immár létrejött a kapcsolat, amit úgy fejez ki a Szentírás: Isten megbékéltette magával a világot! (2Kor 5,18; Kol 1,20) De mit jelent az, hogy megbékéltette magával a mindenséget? Hát nem pontosan az ellenkezőjét látjuk? Hát ez az összevissza világ nem éppen az ellenkezőjét mutatja? Hát nem elég még a háborúskodásból és az ellenségeskedésből? Vagy akkor nem mondunk igazat, amikor megbékélésről beszélünk? Hogyan van ez?

Testvéreim, Isten és az ember közötti megbékélést maga a Megváltó Isten egyszer s mindenkorra véghezvitte a Jézus Krisztusban. Ez már megvan, bekövetkezett, tudunk róla, értelmünkkel is felfogtuk, szívünkkel is hisszük, de az ember részéről ennek elfogadása még nem következett be, még az engedelmes válasz nem született meg, az embert még nevelni, tanítani, oktatni kell, hogy lassan-lassan elfogadja és belássa a szeretet jóságát és hatalmát. Mert nézzünk csak körül a mi kis országunkban és nyissuk nagyra a szemünket. Hol van itt a szeretet, hol van itt a megbékélés, hol van itt a tisztesség? Azt mondják, hogy az egyház ne szóljon bele a politikába. Ez majdnem azt jelenti, hogy maradjon meg a templomok falai között és élje meg hitéletét a liturgiában, a külső világot hagyja békén. Ez bizony ostobaság és teljes félreértése a dolgoknak! Azt elfogadjuk, hogy nem szólunk bele a pártok által követett elvekbe, s ilyen értelemben nem folytatunk vitát velük, de amikor ők az elveiket viszik bele a közéletbe és olyan dolgokat sulykolnak a népbe, amely káros és rossz, akkor szólnunk kell. Mi nem beleszólunk az ő nézeteikbe, hanem szót emelünk az embertársainkért az „Így szól az Úr!” bátorságával és felelősségével. Hát a politika pontosan azt jelenti, hogy a közügyekkel való foglalkozás, a társadalom életéért végzett szolgálat, a nép, a város, azaz a polisz ügyeivel való törődés.  Ehhez nekünk ne lenne közünk? Hát ezért volt Karácsony? Nem, Testvéreim! Igenis szólnunk kell és különösen is manapság hallatni kell hangunkat! De miről? Mi válthatja ezt ki? Ezt mondjuk el bátran!

Mit látunk a TV sok-sok csatornáján? Vannak szép, kedves programok is, melyek tényleg a kultúrált életre és szeretetre nevelnek. De bizony láthatunk olyan műsorokat is, sajnos egyre többet, amelyek az emberek elbutítását eredményezik, s aztán egy elbutított népet már könnyebben lehet vezetni a politikában is. Mert a napnál világosabban láthatjuk annak sulykolását, hirdetését, hogy vásároljunk és vásároljunk. Miért? Mert így elveszítjük a józan mértékletesség és takarékosság iránti érzékünket és az ilyen manipulált társadalmat már jól ki tudják használni a gazdagok. Hát rendjén való dolog az, hogy százezreknek van pénze pazarlóan silány, rosszerkölcsöt sugalló  műsorok támogatására telefonálás útján, amelyekből milliárdokat szednek be, miközben honfitársaink pedig nélkülöznek és hajléktalanok? Azután láthatjuk a sekélyes erkölcsiségre hívó programokat, amelyeknél már nincs is határa még a jó ízlésnek sem. De Testvéreim, jó tudnunk, hogy az erkölcsében lesüllyedt népnek nincs jövője, mert elveszíti jogát, érzékét és főképpen pedig hitelességét a jövő nemzedékének formálására. Azután azt is látjuk, hogy az értéktelen, sivár filmekkel és semmitmondó programokkal egyre üresebbé válik az emberek gondolkodása, érzésvilága és felelősségérzete, s az ilyen embereket bármerre lehet befolyásolni, mert elveszítették tájékozódó képességüket. De vannak olyan nagynak kikiáltott és nagyra tartott szereplők is, akik mindent és mindenkit bírálhatnak hetente, mert ők olyan helyzetbe kerültek, hogy szólhatnak egy ország népéhez. Ugyanakkor nem érzik annak felelősségét, hogy ők a tehetségükkel és humorukkal egy népet nevelnek és ezért felelősséggel tartoznak. Nem veszik észre, hogy ha valahányszor humor címén rondán, trágárul, sőt káromkodva beszélnek, bizony rombolnak, mégpedig egy egész nemzetet. Mert a nép élvezi a „tanításaikat”! Mit szólna ehhez Arany János és Kodály Zoltán? Nem látják, hogy általuk hány és hány ember, sőt fiatalok is süllyednek lefelé, mert, Testvéreim, egy káromkodással és csúnya szóval tönkre lehet tenni egy perc alatt harminc becsületes tanár és szülő tisztességre nevelő több éves fáradozását. Vigyázzunk és szóljunk, mert egy alacsony műveltségű közösséget, vagy inkább egy félrenevelt, rosszra tanított népet nagyon könnyű lesz manipulálni, sőt az ilyen népnek már a jövője is meg van mérgezve.

 

A krisztusi szeretet felé tereljünk mindenkit

 

Testvéreim! Ez nem az az irány, amerre a pásztorok mentek, amerre elindítottak egy végtelen folyamatot, amelynek során igenis volt és van kire figyelni, s amely úton volt és van komoly üzenet az emberhez: a szeretet üzenete. De még a nem hívő embert is védelmünkbe kell vennünk, mert őket sem szabad silánysággal, rondasággal és hibás erkölcsi tanítással befolyásolni. Nagyon ideillik Bódás János református lelkész-költő Advent című versének néhány sora:

„Te szörnyű, vajúdó idő,

ne szülj, ne szülj több rémet,

most már örömmel, békességgel

legyen megáldva méhed.”

 

Bizonnyal látjuk Testvéreim, miről van szó, amikor a karácsonyi történet mai tanulságait fölvetjük. Csak nem értjük, miért nem lehet szépre tanítani egy népet, miért nem lehet jó irányba terelni egy nemzetet, miért nem lehet felelősen nevelni a jövő nemzedékét! A világot arra kérjük, értse meg végre, hogy mi féltjük népünket, nemzetünket, mert szeretjük azt és jobb jövőt szánunk neki. Bódás János versét érdemes most idézni tovább, mert ez a vers olyan szép prédikáció:

„Szüless meg bennünk tisztaság,

Szüless meg bennünk béke,

S tedd kezedet a vad világ

Lázas ütőerére.

 

Szüless meg bennünk szeretet,

te legszebb lelki virtus,

teremts bennünk új életet,

szüless meg bennünk, Krisztus.”

Ámen.

 

Utóima: Szabadító és kegyelmes Istenünk a Krisztus által, fogadd most ezt a mi istentiszteleti áldozatunkat kedvesen. Ami tetszésednek megfelel, azt munkáld bennünk, közöttünk, népünk körében, ami pedig csupán emberi szónak és gyarló gondolatnak tekinthető, azt vesd tőlünk olyan messzire, amilyen távol van a napkelet a napnyugattól.(Zsolt 103) Istenünk mi benned bízunk (Zsolt 71) és csak benned nyugszik meg lelkünk (Zsolt 62), ezért szárnyaid árnyékába menekülünk. (Zsolt 36) Nálad van a mi reménységünk és jövőnk. Kérünk adj nekünk erőt arra, hogy a te Krisztusban megmutatott szereteteddel küzdjünk embertársainkért, népünkért és tudjunk harcolni hittel a jóért, szépért, kultúráért, tudományért, jövőt formáló akaratért. Hatalmaddal fékezd meg a gonoszt ebben a világban bárhol és bármilyen formában megjelenik. Formálj bennünket a kedved szerint, és áld meg minden utunkat, amely a Krisztushoz vezet.

Most bocsáss el bennünket békeséggel, a te békességeddel, amely megjelent nekünk választottaidnak a karácsonyi szózatban és Máriához hasonlóan hadd forgassuk mi is szívünkben a Krisztus titkát: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség a jóakarat embereinek! Ámen