top of page

Húsvéti igehirdetés első nap délelőttre

 

 

Lekció: Lk 24,1-12

 

Előima:  Boldog örömmel dicsőítünk téged mennyei Atyánk, s a mindenséggel és benne az emberiséggel együtt áldunk a mi Urunk Jézus Krisztus feltámasztásáért. Köszönjük, hogy új kezdetet adtál teremtett világodnak és ezt a megváltó tettedet pedig kijelentetted nekünk. Most leborulunk előtted mi is, mint egykor a feltámadás első szemtanúi, mert érezzük isteni nagyságodat és fenségedet. Halljuk a szavadat itt és most, halljuk az örömhírt: nincs itt, hanem feltámadott! Ezért a mindeneket átformáló tettedért áldjuk nevedet hatalmas Istenünk, mert nem hagytad Fiadat a halálban, hanem új életre keltetted őt és vele együtt nekünk is új életet ajándékoztál. – Megvalljuk, gyarlóságunk miatt elhomályosult az értelmünk és nem vagyunk képesek fölfogni a te csodálatos tettedet a maga teljes igazságában, ezért légy nekünk segítségül a mi hitetlenségünkben. Jöjj közel hozzánk és a te mindeneket átfogó erőddel hajlítsd meg egeidet (Zsolt 144), Lelkeddel szállj le közénk és irányítsd figyelmünket a feltámadott Krisztusra, aki által és akiben új életet nyerhetünk. Hadd zengjük ismét boldog hálaadással: Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk! (348:2) Ezzel a hittel, bátorsággal és reménységgel hallgatjuk hozzánk szóló üzenetedet, a te drága igédet, s kérve kérünk, adj nekünk engedelmes szívet annak befogadására. A feltámadott és halálon is győztes Krisztus érdeméért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

 

Textus: Ján 8,12

„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!”

 

Kedves Testvéreim! Szeretteim a Krisztus Jézusban!

 

Valami különös fényesség költözik most szívünkbe, mert a történetből is ez sugárzik: Jézus üres sírját ragyogóan fényes öltözetben két férfi, más leírás szerint két angyal vigyázza. Közlik az örömhírt és ez az örömhír elindul diadalmas útjára, bejárja az egész világot mindmáig. Emlékszünk még a golgotai sötétségre, amikor hat órától kilenc óráig sötétség borult a földre. Most, hogy hallottuk a feltámadásról szóló örömhírt, az a sötét golgotai kereszt is másként tűnik föl számunkra. Ott volt egy vigasztalanul és reménytelenül csúnya kereszt és most már tudjuk, hisszük, hogy e kereszt kapcsán fölragyogott az Isten dicsősége. Most látjuk már világosan, hogy a kereszten Isten szenvedett helyettünk, ő alázta meg magát értünk, most pedig a feltámadásban Isten nekünk szánja mindazt a dicsőséget, amelyet Jézus felmagasztaltatása által szerzett. Szinte érezzük a fényt és boldog örömmel látjuk magunk előtt Jézust, amint hirdeti nekünk: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!”

 

Mennyire más fényben látjuk már a keresztet és milyen megdöbbentően új színben látjuk a jövendő életünket. Mert érezzük, hogy valaki tett értünk valamit, s ez a valaki szeret bennünket. A szeretet pedig mindennél hatalmasabb erő, mindent legyőző hatalom! Skóciában – ahol egyetemi tanulmányaimat folytattam – van egy kiemelkedő szikla az Északi tenger felől nézve. Ennek a sziklának a tetején van egy kis ház ablakokkal. Az volt a szerepe, hogy világítson messzire. Ezért ott minden este egy William nevű férfi meggyújtotta a lámpát. Ennek a férfinak egész életén át az volt a foglalkozása, hogy gondoskodjék a lámpa meggyújtásáról. Ott élt a sziklacsúcs közelében és a városba is csak kétszer ment le hetente. Egyszer bevásárolt, a másik alkalom pedig a vasárnapi istentisztelet volt. Mindenki ismerte őt. Egyik héten aztán nem látták ezt a férfit lejönni a városba, s aggódás fogta el az embereket. Öreg volt már ekkor. Fölmentek többen és azt találták, hogy ez a derék ember a kis ház közvetlen közelében majdnem holtan feküdt. Még élt. Elmondta, hogy két nappal korábban este olyan erős vihar támadt, hogy őt odacsapta a sziklának. Eltört a lába, de valahogyan fölvonszolta magát a házhoz és szinte utolsó erejével meggyújtotta a lámpát. Aztán kórházba vitték, de már késő volt, nemsokára meghalt. Tisztességgel temették el a gyülekezet nagy részvétével. A temetés után egy hajóskapitány lépett elő a sorból és bejelentette, hogy ennek az embernek ő emlékművet szeretne állítani. Kérdezték meglepődve, miért? „Mert én a hajómmal és legénységemmel közelítettem Skócia partjaihoz, amikor az a nagy vihar támadt éjszaka. A vihar sodort bennünket minden irányba, nem tudtam, hol vagyok, merre kormányozzak, s a hajónkat pedig a vihar egy szikla felé vitte. Egyszer csak kigyúlt a fény az ismerős szikla csúcsán és ettől kezdve tudtam kormányozni a hajót jó irányba. Először van életemben, amikor igazából érzem, hogy valaki meghalt értünk, hogy mi éljünk” – fejezte be a kapitány. Azóta ezt a fényt Old William’s Light-nak, magyarul – kissé sután hangzóan – Öreg Vilmos Fényének nevezik Skóciában. Igaz történetről van szó a 19. század első feléből.

 

A hajóskapitány jól érzékelte az élethelyzetét. Valaki meghalt értük, de előbb kigyújtotta a mentő fényt. Testvéreim! Ez a történet közelebb visz bennünket ahhoz, amit Jézus mondott magáról. „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!” Azt a golgotai keresztet is sötétség vette körül, majd pedig világosság lett körülötte, amikor Jézus meghalt. Aztán harmadnapon pedig fényesség ragyogott az üres sírjánál, s ez hallatszott: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem, feltámadott!” A feltámadásnak ebből az örömhíréből merítsünk most mi is örömet és próbáljuk megközelíteni az olvasott jézusi ige értelmét.

 

Én vagyok a világ világossága!

 

Olyan a Krisztus keresztje a Golgotán, mint egy világító fény a hajósoknak a sötét, viharos tengeren. Az a kereszt ugyanis kétezer évvel ezelőtt a feltámadás felé mutatott! Maga az életünk is hasonlítható egy olyan hajóhoz, amely ki van téve mindenféle hullámok hatásának vagy szelek fúvásának. Hol mélyebbre süllyedünk, hol fölemelkedünk, aztán ez ismétlődik egész életünkön át. Sokszor bizonytalanság érzése vesz rajtunk erőt, és félünk, hogy elsüllyedünk. Ilyenkor jó fölnézni a golgotai keresztre, a világ világosságára, hogy erőt meríthessünk hányatott életünk rendezéséhez. Máskor pedig a szelek ide és oda fújnak, ilyen és olyan irányba viszik hajónkat. Sokszor ez a hajó nem jó irányba megy, olykor szinte teljesen meg is fordul, mi pedig csodálkozunk, miért kell nekünk bizonytalan vagy ismeretlen vizeken hajózni. Ilyenkor is jó fölnézni a világ világosságára, hogy helyes irányba tereljük az életünk menetét. De még nehezebb a helyzetünk, ha a hajónkkal sötét viharban hánykolódunk és egyáltalán nem tudjuk, hol vagyunk, mi lett velünk, merre menjünk, és csak hagyjuk, hogy az áramlatok és szelek vigyék hajónkat a tetszésük szerint. Ez a legrosszabb helyzet. Pál apostolék is voltak ilyen helyzetben a Földközi tengeren, a Rómába vezető útjukon, amikor két hétig nem láttak napvilágot, iránytű pedig akkor még nem volt. Bizony, be kell vallanunk őszintén, az életünkben is voltak és vannak olyan helyzetek, amikor szinte képtelenek voltunk és vagyunk emberileg megoldani a helyzetünket. Ilyenkor is van pedig megoldás, mert ott ragyog nekünk a feltámadott Krisztus világossága és az biztosan kivezet bennünket a sötétségből, sőt elvezet bennünket a remélt szabadulás felé. – Az egyházak ökumenikus mozgalma is egy szép jelmondatot vett át Párizs címeréből a hajó képével együtt. Az egyházakat úgy ábrázolják, mint egy hajót a tengeren egy zászlóval, amelyen kereszt van. A zászló a győztes Krisztust jelenti. Nincs alá írva, de mindenki oda gondolja a jelmondatot: Fluctuat sed non mergitur! Ingadozik, de nem süllyed el! Mert mindig a Krisztus győzelmére tekint és az olyan világosságot jelent, amely biztosítja a révbe jutás megnyugtató örömét.

 

Krisztus világossága által látunk világosságot

 

Már az ószövetségi ember is használta a világosság kifejezést, amikor Isten vezetését akarta magyarázni. De azt már Dávid is észrevette, hogy itt a földön, a történelem emberi forgatagában nem találunk olyan világosságot, amely által saját erőnkből kiutat találnánk. Maga a király, akinek vezetnie kellene népét, akire fölnéznek az emberek, a 36. zsoltárban így tesz vallomást: „A te világosságod által látunk világosságot!” Tehát nem mi tőlünk származik a fény, azaz, nem mi mutatjuk az utat emberi bölcsességünk által, hanem Istentől jön a világosság, amely által mi is láthatunk előre az életünk útján. A 36. zsoltár dávidi vallomása egyenesen Krisztusra mutat, a világ világosságára! „Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!” – folytatja Jézus. Ez azt jelenti, hogy aki Jézus követésére vállalkozott, tudja, merre megy. Tudja, mit vállalt. Tudja azt, hogy életének iránya nem mindenáron fog megegyezni a tömegek mozgásával. Erre a mindennapi életünkből vett példák beszédesen és fájdalmasan mutatnak rá. A Krisztust követő ember nem fog trágárul beszélni, mint a televízió sok-sok sztárja. A Krisztust követő ember nem fogja megbotránkoztatni a fiatalokat a káromkodó beszédével, mint az, akinek országos hírnév adatott, de a reá háruló felelősségből nem érez semmit, mert ő sztár.  Nem régiben a televízió RTL műsorában egyik mostani hírességtől egy iszonyatos isten-káromlást játszottak be. De máskor is mondott ő ilyen durvákat. Ezt szóvá tették neki a nézők, amire azt üzente nekik, hogy ne kapcsolják be a készülékeiket. Holott mindenkinek joga van a televíziót bekapcsolni, neki azonban nincs joga rondán viselkedni! Micsoda lelki sötétség ez! Mert ő nem érzi a felelősséget, hogy egyszeri káromkodásával tíz és húsz tisztességes nevelőnek vagy szülőnek a munkáját teszi tönkre. Sötétségben jár, mert nemzetet pusztít!

 

Testvéreim! A Krisztust követő ember tudja, mit vállalt. Tudja, hogy ő nem az ügyeskedés és a másokon való taposás révén juthat hozzá a javakhoz, hanem becsületes és küzdelmes munkával. De ha neki gazdagság adatik, akkor pedig fölkínálja azt mások javára. Mid van ugyanis, amit ne kaptál volna? – kérdezi lelkiismeretünktől a Szentírás.(1Kor 4,7) A Krisztust követő ember igenis vállalja azt, hogy akár kinevetik, akár lenézik, az embertársainak szolgál. Miért? Mert Krisztus világossága ezt jelenti. Én vagyok a világ világossága nem valami elméleti kifejezés, nem egy költői szépségű mondás, hanem egy valóságos út, amelyet ez a világosság világít be. Krisztus fénye erre a szenvedő, de mégis boldog szeretet-élet útjára vetül, s ez az az út, amelyen őmaga, a Megváltó Urunk is járt. Azért hív erre az útra, mert ő szeret téged és ő azt akarja, hogy vele menj, kövesd őt. Ez jelenti azt, hogy Krisztus világossága által látunk világosságot.

 

Tied lesz az élet világossága      

 

Az életünket Isten ajándékaként szüleinktől nyertük – tanultuk a konfirmációs órákon. Az életünk valóban Isten ajándéka és ehhez az ajándékhoz ő ad útmutatást. Nem hagy magunkra, velünk jön. Bizony, sokszor tapasztaljuk, hogy környezetünkben vannak kiábrándult, lemondó, üres, értelmetlennek tűnő életek. Ilyen az Istenét elhagyó ember. Nincs fény, nem tudja, merre menjen. Nincs, aki irányt mutasson neki, nincs, aki vezesse. De Testvéreim, Krisztus feltámadása felől nézve nincs értelmetlen élet, nincs üres élet, csak olyan, amelyet maga az ember rontott el. Krisztus világossága az életre mutat! Krisztus világossága az élet világossága! – Néha úgy tűnik, mintha Isten elhagyta volna a teremtett embert, de nem ez történt. Van sötétség, az kétségtelen, és van mélység is, de tudjunk róla és hirdessük, hogy van világosság is és aki azt a világosságot követi, megnyeri az életet. Annak olyan élete lesz, hogy Krisztussal járhat, Istennel lakozhat, amelyre a zsoltáros azt mondta egykor: „az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem!”(Zsolt 16,6)

Most egy pillanatra térjünk vissza az igehirdetés elején említett eseményre, amikor is a skót kapitány legénységével együtt megmenekült a sziklán kigyúlt fény segítségével. Nem is rossz itt ennek példának az említése. Amikor Jézus a világ világosságának nevezte magát, akkor ezt ő egy fontos zsidó vallási ünnephez, a szövetség ládájának ünnepéhez kapcsolódóan mondta. Két arany gyertyatartó állt ott a templomban meggyújtott gyertyával, amely két dolgot jelképezett. Emlékeztek a pusztában látott tűz-oszlopra, amely világította az utat a szabadság felé haladó nép számára. A másik dolog pedig, amire emlékeztek, éppen a kőszikla volt, amelyből az éltető vizet kapták. Most számunkra éppen ez a két dolog a legfontosabb. Krisztus golgotai keresztje és feltámadása mint valami óriás tűzoszlop minden földi világosságnál fényesebben mutatja az utat Istenünk Atyai szeretetéhez, az őbenne megélt szabad  földi élethez, és ugyanakkor feltámadásának ereje forrásává lett emberi erőnknek, amellyel követhetjük őt, amellyel szolgálhatunk embertársainknak, s amellyel az ő kezét fogva átmehetünk egy folytatólagos létbe, a feltámadás és az örökélet öröme felé. Testvérem! Ennek előízét fogod megtapasztalni az úri szent vacsorában, mert az asztalhoz vezető utadat is a Krisztus feltámadásának fénye fogja megvilágítani.  Ámen.

 

Utóima:  Mennyei Édes Atyánk, aki te magad vagy a világosság Atyja és akitől származik ennek a mindenségnek a léte, benne a mi életünk is, köszönjük, hogy Szent Fiadban kijelentetted magad mint a világ világossága és az életünk világossága. Most hálatelt szívvel borulunk le előtted, mert olyan titkokat adtál elénk, amely titkokat korábban nem értettünk, föl sem tudtunk fogni véges értelmünkkel, de most lélektől lélekig hatva a te igazságodat sajátunknak fogadhatjuk el. Köszönjük, hogy rámutattál sötétben botorkáló életünk hibáira és világosságod által megmutattad a kivezető menedéket és a hozzád vezető utat. Légy áldott, hogy golgotai keresztedből messze világító tűzoszlop lett, amely világosságával beragyogja az életünket és elvezet kegyelmed meglátásához. Áldunk azért, hogy Urunk felmagasztalásában kiválasztottad életünket a világosságra, hogy adtál nyitott szívet üzeneted elfogadására és halló füleket az ő követésére hívó szelíd szavad meghallására. Most boldogok vagyunk, mert azzal az érzéssel megyünk innen el, hogy te kiválasztottál bennünket magadnak az Úr Krisztusban, s tőled semmi nem szakíthat el többé. – Kérünk, áldd meg a keresztyén egyházak örömét, adj örömöt és békességet az egész világnak, öleld magadhoz gyülekezetünket, szánd meg az árvákat, betegeket, özvegyeket és vigasztald, erősítsd népedet a feltámadásba vetett hit örömével. Adj népünk vezetőinek kellő bölcsességet, te irányítsd szívüket és tetteiket, hogy döntésükkel az egész nemzetünk, az egész magyarságunk javát szolgálhassák. Könyörgünk Urunk, adj reménységet és gyújts fényt az Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken élő magyar testvéreinknek, hogy érezzék meg: osztatlanul egy nemzeti közösséget alkotunk.

Az Úr Krisztus érdeméért kérünk, hallgasd meg könyörgő népedet: Ámen.

 

bottom of page