Nyolcadik Tudomány és Teológia Konferencia Debrecenben

 

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2007. november 15-én kétszáznál több teológus és természettudós gyűlt össze a nyolcadik Tudomány és Teológia Konferenciára a Debreceni Református Kollégiumban, melyet a Debreceni Református Hittudomány Egyetem Hatvani István Teológiai Kutatóközpontja és a Debreceni Akadémiai Bizottság közösen rendezett. Az idei esemény központi gondolata „Az ember mint lélek” volt. A konferencia neves előadói között köszönthették Dr. Kopp Mária egyetemi tanárt, a Semmelweis Egyetem professzorát, a Magatartástudományi Intézet Igazgatóját, Dr. Hámori József akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét, aki immár másodszor volt előadója ennek a konferenciasorozatnak, Dr. Sipka Sándor egyetemi tanárt, a Debreceni Egyetem Regionális Immunológiai Laboratóriumának vezetőjét és Dr. Fekete Károly teológiai tanárt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetőjét, a DAB főtitkárát.

A konferenciát Dr.Gaál Botond, a Debreceni Református Hittudomány Egyetem professzora nyitotta meg. Nyitó beszédében rövid teológia- és tudománytörténeti áttekintést adott az emberről mint bonyolultan összetett lényről, amelynek, illetve akinek titkához szeretne közelebb jutni valamennyi tudomány. Ha nehezen is halad a dolog, az előre lépés reményteljes, sőt biztató. Az ember test-lélek-szellem egységéből most a lélek vizsgálata került előtérbe a természettudósok és a teológusok kutatásai alapján.

Az előadás-sorozatot Dr. Kopp Mária orvos-pszichológus kezdte, aki „A XXI. századi ember lelke” című előadásában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy ma Magyarországon a lelki, az egészségi, de a gazdasági krízisnek is a legfontosabb háttértényezője az egészséges nemzeti gondolkodás hiánya, úgymint a közös normák, a helyes értékrend, a nemzeti örökség, a kultúra fontossága és az erős nemzeti azonosságtudat. Ebben igen jelentős szerepet játszott és játszik a hitben élő emberek sokasága.

 

Dr. Hámori József agykutató „Mi hordozza az emberi lelket?” című előadásában azt hangsúlyozta, hogy az emberi lélek természettudományi szempontból nem lokalizálható, viszont lélek nélkül nincs élet. Ennek az értelmes felfogásában játszik döntő szerepet a vallás és a keresztyén hit. Csak a hit oldja meg ezt a kérdést, ehhez pedig egyfajta világkép, világnézet szükséges. Ezért hasznosak a különböző tudományterületek tudósainak ilyen találkozásai.

Dr. Sipka Sándor orvos-professzor folytatta a sorozatot „Örököljük-e a lelkünket?” című előadásával. Bemutatta, hogy a személyiségünk, „a lelkünk” meghatározó részét a bennünk működő, öröklött génjeink jelentős mértékben meghatározzák, de a tanult, tapasztalt, keresett vagy ránk kényszerített külvilági hatások ezeknek az érvényre jutását módosítják. Bizonyos tulajdonságok megnyilvánulását fölerősítik, másokét gyengítik. Így formálódik minden emberi sors egyedisége és megismételhetetlensége, a már megvalósult vagy valószínűen megvalósuló meghatározottsága és „végzetszerűsége”.

Dr. Fekete Károly gyakorlati teológus „Amikor a lélek húrjai megszólalnak…” című előadásával párhuzamba állította a zene és az igehirdetés lélekformáló hatását. Az ember fülének vannak kedves dallamai, melyek „megpendítik a lélek húrjait”. Ez a szép magyar kifejezés utal a zene lényegére és folyamatára egyaránt: eljut a lélekhez és aktivizálja azt. Hasonlóképpen, mivel az ember „imago Dei” (Isten képmása), ezért a „vox Dei” (Isten szava) eljut a lélekhez és cselekvésre indítja azt. Amikor a „vox Dei” megpendíti a lélek húrjait, akkor a „vox humana” (az ember hangja) felcsendül. Ekkor a legmélyebben rejlő valóságunk aktívvá válik, és megszületik az Isten-ember közti harmonikus állapot.

A konferencia záró szavait Dr. Végh László atomfizikus, egyetemi tudományos főmunkatárs mondta. A lélek felemeli az embert és az Istenbe vetett hit által kapott lelki élettávlat az emberi történelem meghatározó tényezője. Áttekintve a nap folyamán elhangzott előadásokat, Végh László kiemelte, hogy akaratlanul is nagyon erős hatást gyakorolunk egymás lelkiségének alakulására. Felvetette, hogy a magyar lelkiség jelenlegi zavarait elsősorban a közelgő hatalmas válság előérzete gerjeszti, és hogy az erősödő bomlásjelek egyúttal az útkeresés megnyilvánulásai is.   
Az előadások, valamint a félszáznál több kérdés és hozzászólás azt mutatja, hogy mind a természettudósok, mind pedig a teológusok segítően formálhatják egymás szemléletét. A Debreceni Kollégiumban lezajlott Magyar Tudomány Ünnepe egyben azt a reményt fejezi ki, hogy a rendezvény elérte elsődleges célját: a konferencián részt vevő különböző szakterületeken dolgozó tudósok jobban értik egymás fölfogását, s érdemes a jövőben is egymástól tanulni.

 

Nagy Gábor