A szellemi és erkölcsi emelkedésért

 

Imre László

rektor

megnyitó beszéde a 6. Tudomány és Teológia Konferencián

a Debreceni Egyetem nevében

 

A felvilágosodás óta, tehát immár csaknam háromszáz éve ez a két fogalom kimondva–kimondatlanul szembeállításokban jelenik meg. A felvilágosodás, aztán a XIX. században a pozitivizmus, részben ennek folytatásaképpen a marxizmus–leninizmus, valamint minden rangú és rendű ateista természettudományos szemlélet a vallást valamiféle babonaságnak, archaikus, tehát meghaladott hamis tudatnak igyekezett feltüntetni. E nézet elterjedése miatt, persze, jócskán elmarasztalható volt az egyház is, mely nem ismerte fel kellő időben az egzakt, a természettudományos vizsgálódásnak és az igazi, a nem formális, a dolog lényegére irányuló vallásosságnak az összeegyeztethetőségét, és számtalan ürügyet, sőt bizonyítékot (Giordano Bruno, Gallilei esete) szolgáltatott annak a hiedelemnek az elterjedéséhez, mely szerint a vallás a tudományos fejlődés gátja, ennél fogva az emberiség civilizatórikus, egészségügyi, technikai stb. előrejutásának esküdt ellensége.

Az elmúlt félszázadban nálunk is átgondolt kísérlet történt arra, hogy a tudomány érveivel látszólag sikerüljön cáfolni a keresztyény hagyomány számos tételét, azaz úgy állítani be, mintha bizonyos kérdésekre (a teremtés, a gyógyítás stb.) vagy természettudományos, vagy vallási válasz volna adható. Mindeközben kezdettől fogva érthetetlennek mutatkozott az ateista szellemben nevelt generációk számára, hogy a legnagyobb természettudósok nagy százalékának esetében (Darwin, Pavlov, Einstein) a vallási meggyőződés a legkevésbé sem akadályozta őket korszakalkotó eredményeik elérésében. Már a középkori patrisztika vallotta a kettős igazság elvét, a XX. század második felének legnagyobb filozófiai újdonsága, a hermeneutika pedig (mindenek előt Hans–Georg Gadamer)  azt bizonyította be, hogy a vallások (és sok másféle szöveg is) számunkra valóságukban, tehát világképünk és igényeink alapján értelmezhetők, azaz a Szentírás betű szerinti olvasata mellett továbbgondolt, magunk számára érvényes magyarázatai is érvényesek. (Mint ismeretes, a hermeneutika voltaképpen a reformációra, Lutherre vezeti vissza a maga logikáját.)

Ez az irodalomtörténetben eléggé régen elfogadott szemlélet. A Hamlet-ben a maga korában (vélhetően) királydrámát és vérbosszúdrámát láttak, a romantika fedezte fel a világfájdalmas, a depressziós dán királyfit, a XX. században pedig pszichoanalitikus interpretációk születtek. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének leghíresebb jelenete, melyben a spekulációból gyilkoló Raszkolnyikovnak a családján segíteni íly módon akaró prostituált Szonya Marmeládova a Lázár feltámasztásáról szóló részt olvassa fel az evangéliumból. A két „bukott” ember számára a feltámadás az erkölcsi megújhodás esélyét jelenti, s a szöveg olvasása közben senkinek nem jut  eszébe annak mérlegelése, hogy a valóságban miképpen volt lehetséges egy hosszabb ideje megholt személy életre keltése. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy a történet lényege és értelme itt arra vonatkozik, hogy nincs olyan érzelmi, erkölcsi mélypont, ahonnan nem vezethetne út felfelé, azaz a Krisztus váltsághalála által lehetővé vált menekülésre, a legkülönbözőbb módokon elképzelt üdvösségre egyenlő esélye van mindenkinek, a legbűnösebb embert is ideszámítva. A „csoda” Szonya szavai szerint ezen formában várható: „Állj fel! Menj most mindjárt, ebben a percben, állj ki a keresztútra, hajolj le, és csókold meg a földet, amelyet beszennyeztél, aztán hajtsd meg magad az egész világ előtt, a négy égtáj felé, és mondd fennhangon mindenkinek: Öltem. Akkor az Isten új életet ád neked!” Nemcsak az olvasó, de már a regény szereplője, Szonya is többféleképpen értelmezi tehát a feltámadást: betű szerint , de több más értelemben is.

A betű szerint olvasott Biblia tényeinek tudományos cáfolata tehát végképp értelmét veszíti, hit és tudás, vallás és tudomány viszonya új alapokra helyeződik. Ezek után a XXI. század feladata nem merül ki abban, hogy összebékítse a theológia és a természettudomány tételeit, s ezek szembeállítását végleg az emberi gondolkodástörténet (ha nem is szeméttdombjára, de) múzeumába utalja, hanem hogy ettől a felismeréstől inspirálva lásson hozzá tudomány és theológia viszonyának taglalásához. Hiszen bizonyítást nyert (a XIX. században már), hogy a természettudomány a gyógyítás, a közlekedés, a fegyvergyártás, az ipar stb számos területén hihetetlenül nagy eredményeket produkált ugyan, de az ember lelki nyugalmának, elégedett és kiegyensúlyozott érzelmi életének, morális színvonalasságának és toleranciájának elérésében a helyzet szinte semmit nem javult három évszázad alatt.

S éppen ama sokat emlegetett szeptember 11., a New York–i merénylet mutatta meg igazán, hogy a gonoszság és a gyűlölet megfékezésére tökéletesen alkalmatlan a kizárólag természettudományos gondolkodás és védelmi mechanizmus. A technika, a kompjuterek sok más alkalommal is csődöt mondtak már, az ember tehát újra és újra kénytelen belátni, hogy rászorul a theológia, a vallás által közvetített értékekre ma és holnap is. Tudomány és theológia egykori szembenállásának felszámolása és az emberiség boldogulásának érdekében történő szövetségre lépése tehát nem valamiféle békítgető összefogás, hanem az ember létérdeke, mondhatnánk: utolsó esélye. Minden esetre: aki ebben a témában az előbbre jutást segíti, fontos és sürgető ügyben járul hozzá a szellemi és erkölcsi emelkedéshez; azaz: megmaradásunkhoz, akár nemzeti, akár összemberi léptékben határozzuk meg vizsgálódásunk körét.

 

 

FOR THE RISE IN SPIRIT AND MORALS

 

Opening Speech at the 6th Conference on Science and Theology

 on behalf of the University of Debrecen

by

László Imre,

Rector

 

Since the age of the Enlightenment, for almost 300 years now, the words ‘science’ and ‘theology’  have explicitly or implicitly been opposed. The Enlightenment, 19th century positivism, Marxism-Leninism and atheistic scientific  approaches from all walks of life considered and discussed religion as some form of superstition, something archaic and, consequently, outdated and false. Of course, the Church could also be blamed for the spread of such views since it was unable to recognise the compatibility of exact scientific investigation and informal, essential religion in time; moreover, the Church greatly contributed to the spread of the belief that religion was an obstacle to the scientific progress and, therefore, functioned as an arch-enemy of mankind as far as the development of civilisation, health, technology, etc. was considered. All this has been supported by proof, as in the case of Giordano Bruno or Galileo Galilei.

In the past fifty years, well-contemplated attempts were made in this country as well to try to refuse several laws of Christianity through scientific reasoning, i.e. that certain questions (such as creation, healing, etc.) could be answered solely by either science or religion. In the meantime, the generations brought up in the spirit of atheism were unable to understand why the majority of the greatest scientists (Darwin, Pavlov, Einstein), who were known to believe in God, were not at all ‘disturbed’ by their religion in achieving their outstanding results. The doctrine of double truth was recognised by patristics as early as the Middle Ages, while hermeneutics, the greatest philosophical novelty of the late 20th century (first expressed by Hans-Georg Gadamer) proved that the different religions (and many texts of different nature) can be interpreted in their reality, or according to our beliefs and needs: in addition to the literary interpretation of the Holy Scripture, one can explain and interpret it in his own individual way. (Hermeneutics is known to derive its logic from Luther of the Reformation.)

This has been an accepted view in literature for a long time.  Hamlet was originally interpreted by contemporaries, to be a royal drama and drama of vendetta; it took Romanticism to discover the Danish prince suffering from depression and being overwhelmed by what we call ‘Wertherism’ today, while the psychoanalytic interpretations of Hamlet were born in the 20th century. Perhaps the most famous scene in Crime and Punishment by Dostoevsky is when Sonya Marmeladova, a prostitute wanting to help her family, reads Raskolnikov, the murderer, the evangel about the resurrection of Lasarus. For the two ‘fallen’ characters, resurrection symbolises the chance of moral rebirth and, reading the text, no one mentions  the impossibility of a person resurrecting after being dead for a long time. It is easy to see that there is always a way for even people with the most terrible sins to rise emotionally and morally. Christ’s death of salvation offers the escape and equal chances for everyone to find it. According to Sonya, a miracle will come as follows: “Stand up. Go. Go immediately, stand at the crossroads, bend down and kiss the ground that you have stained with blood. Then bend down in front of the whole world, towards the four cardinal points and tell everybody aloud: I have killed. Then God will give you a new life.” Not only the reader but also the character of Sonya interprets resurrection in different ways: in the literal sense of the word, and in several other ways as well.

The scientific disclaimer of the facts in the Bible in the literal sense has lost it purpose and the relationship of belief, knowledge and religion has been based on new foundations. As a result, the tasks of the 21st century are not merely to pacify the doctrines of theology and science and lift these confrontations or push them to oblivion but, being inspired by this recognition, the relationship of science and theology should be re-interpreted. It was proved in the 19th century that science had achieved unbelievably outstanding results in medicine, transportation, weapon production, various fields of the industry, etc. However, in that same time, hardly any improvement had been seen in people’s peace of mind, emotional satisfaction and balance, moral standards and tolerance.

It was clearly demonstrated by the often cited September 11 terrorist attack in New York that purely scientific thinking and defence mechanisms are completely incompetent to control evil and hatred. Technology and computers have often failed on other occasions. Therefore we must admit that we need the values embodied by religion and theology today, and tomorrow too. Lifting the opposition between science and theology and forming an alliance between them in the interest of mankind cannot simply be regarded as a way of pacification. It is essential for survival, or shall we say, it is the ultimate chance. In any case, someone who contributes to progress regarding this question, serves an important and urgent cause to the rise in spirit and morals. He contributes to survival in both the national and universal sense of the word as far as this point of investigation is concerned.

 

 

Für geistige und sittliche Erneuerung

 

László Imre

Rektor
Eröffnungsrede im Namen der Universität zu Debrecen an der 6.  Konferenz „Wissenschaft und Theologie”

Seit der Zeit der Aufklärung, also bereits seit beinahe dreihundert Jahren werden die beiden Begriffe ausgesprochen oder unausgesprochen einander entgegengestellt. Die Aufklärung, dann der Positivismus im 19. Jahrhundert, teilweise  der Marxismus-Leninismus als dessen Fortsetzung, weiterhin etliche atheistische naturwissenschaftliche Anschauungen strebten danach, die Religion als irgendeinen Aberglauben, als archaisches, also überholtes, falsches Bewusstsein darzustellen. Für die Verbreitung dieser Ansicht kann aber auch die Kirche reichlich verurteilt werden, die die Verträglichkeit zwischen der exakten, naturwissenschaftlichen Forschung und der echten, informellen, sich auf das Wesentliche richtenden Religiosität nicht zur richtigen Zeit erkannt und zahllose Vorwände, sogar angebliche Beweise (im Fall von Giordano Bruno, von Galileo Galilei) zur Verbreitung der Meinung geliefert hat, nach der die Religion das Hindernis für die wissenschaftliche Entwicklung sei. Infolgedessen sei sie der geschworene Feind z.B. des zivilisatorischen, gesundheitlichen, technischen  Fortschritts der Menschheit.
In den vergangenen 50 Jahren erfolgte auch in Ungarn ein durchdachter Versuch, zahlreiche Thesen der christlichen Tradition durch die Argumente der Wissenschaft scheinbar widerlegen zu können; d.h. die Sache so darzustellen, als wenn auf gewisse Fragen (z.B. nach der Schöpfung, der Erlösung) entweder nur naturwissenschaftliche oder nur theologische Antworten gegeben werden könnten. Mittlerweile schien es für eine in atheistischem Geist erzogene Generation von Anfang an unbegreiflich zu sein, dass die religiöse Überzeugung eines hohen Prozents der größten Naturwissenschatler (Darwin, Pavlov, Einstein) nicht im mindesten verhinderte, ihre epochemachenden Resultate zu erreichen. Schon die mittelalterliche Patristik hat die Theorie der doppelten Wahrheit verkündet. Die größte philosophische Erneuerung in der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts, die Hermeneutik (vor allem von Hans-Georg Gadamer) hat doch nachgewiesen, dass die Religionen  für uns in ihrer Wirklichkeit , also auf der Grundlage unseres Weltbildes und unserer Ansprüche zu interpretieren sind. Neben der wortwörtlichen Lesung der Heiligen Schrift sind nämlich auch die weiterentwickelten, für uns selbst gültigen Auslegungen zulässig. (Bekanntlich führt die Hermeneutik ihre Logik auf die Reformation, auf Martin Luther zurück.).

Das ist in der Geschichte der Literatur eine seit  Langem  gewonnene Erkenntnis. In Hamlet sah man in dem Zeitalter seiner Veröffentlichung vornehmlich ein Königsdrama und Drama der Blutrache. Die Romantik entdeckte den dänischen Herzog mit Weltschmerz und mit Depression. Im 20. Jahrhundert erschienen psychoanalytische Interpretationen. Es ist die berühmteste Szene im Roman Schuld und Sühne von Dostojewski, in der Sonja Marmeladova das Gleichnis über die Auferweckung des Lazarus aus dem Evangelium vorliest, um der Familie von Raskolnikov, der wegen Spekulation zum Mörder wurde, auf diese Weise zu helfen. Für die zwei „gefallenen” Menschen bedeutet die Auferstehung die Chance der sittlichen Erneuerung. Während des Vorlesens des Textes fällt niemandem ein zu erwägen, wie es in der empirischen Wirklichkeit möglich war, eine seit längerer Zeit tote Person aufzuerwecken. Es ist nicht schwer einzusehen, dass sich das Wesentliche und der Sinn dieser Geschichte darauf beziehen,  dass es keinen solchen emotionalen, sittlichen Tiefpunkt gibt, von dem aus kein Weg nach oben führen würde. Durch den Opfertod Christi hat nämlich jeder, auch den sündhaftesten Menschen einbegriffen, die gleiche Chance auf die Rettung und auf die -in unterschiedlichster Weise gedachte- Seligkeit. Das „Wunder” ist nach den Worten von Sonja in dieser Form zu erwarten: „Steh auf! Geh sofort, in dieser Minute, begib dich auf den Kreuzweg, bück dich nieder und küss den Boden, den du beschmutzt hast, dann verbeuge dich vor aller Welt nach den vier Himmelsrichtungen und sag zu allen mit lauter Stimme: Ich habe getötet. Dann gibt dir Gott neues Leben!” Nicht nur der Leser, sondern auch schon die Protagonistin des Romans, Sonja, erklärt die Auferstehung unterschiedlich: im Wortsinn, aber auch auf mehreren verschiedenen Verständnisebenen.
Die wissenschaftliche Widerlegung der „Tatsachen”  der wortwörtlich gelesenen Bibel hat endgültig keinen Sinn. Das Verhältnis zwischen Glauben und Wissen, Religion und Wissenschaft wird auf eine völlig neue Grundlage gestellt. Nach all dem beschränkt sich die Aufgabe des 21. Jahrhunderts nicht darauf, die Thesen der Theologie und der Naturwissenschaft miteinander zu versöhnen und ihre Gegenüberstellung endgültig ins Museum (wenn auch nicht auf den Misthaufen) der menschlichen Geistesgeschichte zu verweisen, sondern -von dieser Erkenntnis inspiriert- die Darlegung des Verhältnisses von Wissenschaft und Theologie in Angriff zu nehmen. Es wurde (schon im 19. Jahrhundert) nachgewiesen, dass die Naturwissenschaft auf dem Gebiet der Medizin, des Verkehrs, der Waffenherstellung, der Industrie usw. zwar unglaublich große Ergebnisse produziert hat; sich aber die Situation bzgl. der seelischen Ruhe des Menschen, des zufriedenen und ausgeglichenen Gefühlslebens, eines höheren sittlichen Niveaus und einer höheren sittlichen Toleranz während der letzten drei Jahrhunderte sozusagen gar nicht verbessert hat.
Und gerade der vielmals erwähnte 11. September, das Attentat in New York, hat wirklich demonstriert, dass das ausschließlich wissenschaftliche Verständnis und der Verteidigungsmechanismus für die Beherrschung der Ruchlosigkeit und des Hasses völlig ungeeignet sind. Die Technik, die Computer haben auch bei vielen anderen Gelegenheiten versagt. Der Mensch ist gezwungen einzusehen, dass er  heute sowie auch morgen auf die durch die Theologie und die Religion vermittelten Werte angewiesen ist. Die Tilgung der einstigen , rivalisierenden Gegenüberstellung von Wissenschaft und Theologie, darüber hinaus ihre Allianz zum Wohl der Menschheit bedeuten keineswegs irgendeine beliebige versöhnliche Geste, sondern betreffen das Daseinsinteresse des Menschen.  Man könnte sagen: die letzte Chance. Auf jeden Fall: Wer beim Fortschritt dieses Themas behilflich ist, der trägt zur geistigen und sittlichen Erneuerung einer wichtigen und dringenden Angelegenheit bei.  Wir definieren nämlich den Kreis unserer Forschung  nach nationalem oder nach humanem Maßstab zur Sicherung menschlichen Lebens.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÍZ ÉVES A HATVANI ISTVÁN TEOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT

 

Fekete Károly

rektor

köszöntő  beszéde a 6. Tudomány és Teológia Konferencián

a Debreceni Református Hittudományi Egyetem nevében

 

„Sohasem mond mást a természet és mást a bölcsesség” — mondta egykor Iuvenalis. Ennek a mondatnak a szellemében köszöntöm tisztelettel és nagyrabecsüléssel a Debreceni Református Hittudományi Egyetem nevében a 6. Tudomány és Teológia Konferencián megjelent tudósokat, kutatókat és vendégeket. Nagy öröm számunkra, hogy ilyen országos tudományos rendezvénnyel kapcsolódhatunk a Magyar Tudomány Napja 2003. évi programjához. Arra is büszkék vagyunk, hogy hazánkban a természettudósok és teológusok találkozója immár hagyományosan Debrecenhez kötődik ezzel a konferencia sorozattal. Abban, hogy ez megvalósulhatott, igen nagy érdeme van a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontnak (HITEK), amelyet éppen tíz éve hozott létreGaál Botond tanszékvezető egyetemi tanár.

Hittudományi Egyetemünk szerteágazó diszciplinái miatt a tudományos kutatómunkát célszerű volt úgy szervezni, hogy bizonyos területek számára kutatóintézeteket hoztunk létre. Manapság a Hatvani Kutatóközponttal együtt már nyolc ilyen kutatóintézetünk van: Reformációkutató Intézet, Katechetikai Központ, „Sepphoris” posztbiblikus irodalmat kutató intézet, Szociáletikai Kutatóintézet, Liturgiai Kutatóintézet, „Nöbiim” – a próféták munkásságával foglalkozó intézet és Szegeden, a Kihelyezett Vallástanári Tanszéken a Stauffer Kutatóintézet.

A Hatvani István Teológiai Kutatóközpont azért jött létre, hogy a keresztyén teológia és elsősorban a természettudományok kapcsolatát vizsgálja. Ezen belül is izgalmas számunkra az, hogy hogyan tudják ezek a területek kölcsönösen segíteni egymást és mi módon tudnának egymásra termékenyítő hatást gyakorolni. A Kutatóközpont egy nagyobb európai társaság, a European Society for the Study of Science and Theology (ESSSAT) munkájához csatlakozva végzi tevékenységét nagyfokú tudományos és ökumenikus nyitottsággal. Ugyanakkor szem előtt tartja a Debreceni Egyetem és a Debreceni Akadémiai Bizottság tudományos törekvéseit, bekapcsolódva az ő munkájukba is.

Nevét arról a Hatvani István professzorról kapta, aki a magyar tudománytörténetben európai hírnevet szerzett a kísérleti fizika mestereként. Itthon „Ördöngős Professzor”-ként, s „Magyar Faust”-ként emlegették. Mint tudós, már a XVIII. században hangsúlyozta, hogy a keresztyén hittudomány és a természettudomány kapcsolata égetően fontos. Az 1757-ben kiadott „Bevezetés a szilárdabb filozófia alapelveibe” című munkájában írt gondolatai ma is megfontolandók: „Mivel pedig korunk azokra az időkre esik, amikor Európának szinte minden országában az istentelenség és az ateizmus kezdte a porból fejét felütni: úgy gondoltam, hogy semmi sem felel meg jobban az általam betöltött hivatalnak és egyáltalán a hivatásomnak, s hogy semmi sem használ jobban azon ifjak érdekeinek, akiket az isteni gondviselés az én gondjaimra bízott s akiket én tanítok, mint hogy lelküket megvédelmezzem az egész emberi közösségnek és a vallásnak azon pestise ellen, amely alatt én naturalizmust és ateizmust értek; nehogy őket is megfertőzze ezeknek a bűnöknek a pestise — s hogy ez ellen a makacs veszedelem ellen ne csak ellenszerekkel, hanem megelőző orvosságokkal is szolgáljak.”

Hatvani István neve így jelképessé vált a kutatás célja szempontjából, mert valójában a TUDOMÁNY ÉS TEOLÓGIA terén végzett kutatás átöleli mindazoknak a magyar tudósoknak az életművét, illetve életművük kutatását, akiknek gondolkodását formálta a hitük, illetve a tudományos munkásságuk segített abban, hogy elmélyüljön a hitük.

Külön hangsúlyt kapott a HITEK tevékenységében Polányi Mihály sokáig méltatlanul elhallgatott, világhírű tudományelméleti szakember jelentőségének feltárása, és a keresztyén gondolkodás számára hasznosítható munkássága.

A HITEK eddig hat országos konferenciát szervezett, amelyeken számos tudományos kérdés került a vizsgálódás középpontjába. Az eddigi öt találkozón összesen 43 előadás hangzott el. Az első konferencia főtémája alapozó jellegű volt és általánosságban szólt a természettudomány és a keresztyén gondolkodás kapcsolatáról, ami 1993-ban igen nagy érdeklődést váltott ki. A folytatásban egy-egy konferenciát szenteltek az alábbi témáknak: Kicsoda az ember? – Az emberi értelem világa – Az antropikus kozmológiai elv tudományos és teológiai értelmezése – A természettudományok és a teológia jövőképe. Jelen konferencia pedig a Rend és szabadság a mindenségben címmel kerül megrendezésre.

A HITEK könyvtárral is rendelkezik, amely egy speciális gyűjteménye a keresztyén hittudomány és a természettudomány kapcsolatáról szóló műveknek. (Természetesen megtalálhatók más tudományterületekhez kapcsolódó munkák is.) Vannak olyan könyvek, amelyek sehol az országban máshol nincsenek meg és vannak olyan szakfolyóíratok, amelyek hazánkban csak ebben a kis gyűjteményben lelhetők föl (pl.: a Zygon vagy a Perspectives on Sceince and Theology). – A könyvtárat az elmúlt tíz évben használták tanárok, hallgatók, kutatók, de különösen is jó segítséget nyújtott néhány PhD hallgatónak. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik könyveket ajándékoztak a könyvtárnak, különösen is a gyűjtemény-alapító kötetekértGaál Botondprofesszornak és feleségének Czeglédy Máriának, valamintBerényi Dénesés Beck Mihály akadémikus uraknak, Farkas Gyula és Mózsa Szabolcs professzor uraknak.

A HITEK Gaál Botondkét könyvének volt a kiadója. A kiadáshoz szükséges költséget nemzetközi pályázaton sikerült elnyerni. Az egyik: Az ész igazsága és a világ valósága – Az egzakt tudományok történelmi fejlődése keresztyén nézőpontból. (Ez megjelent angolul is.) A másik a híres James Clerk MAXWELL-ről szól angol nyelven: The Faith of a Scientist  (Egy természettudós hite) címmel jelent meg.

Hálaadásra ösztönöz bennünket mindaz a szellemi-lelki kincs, amely az elmúlt tíz esztendőben a Tudomány és teológia Konferenciák és a Kutatóközpont munkája nyomán fakadt. Kísérje továbbra is Isten áldása a Hatvani István Teológiai Kutatóközpont munkáját és adjon érdeklődő tudósokat, akik a fenti szellemben és egymás iránti nyitottsággal gondolkodnak a teremtett mindenség titkairól.

 

 

 

 

Ten Years of the István Hatvani Theological Research Centre

 

ceremonial  speech by

 

Rector

Károly Fekete

 

at the 6th Conference on Science and Theology,

on behalf of the Debrecen University of Reformed Theology

 

 

Nature and wisdom never express different opinions, according to a saying by Iuvenalis. With this thought I greet the scientists, researchers and guests at the 6th Conference on Science and Theology, on behalf of the Debrecen University of Reformed Theology. It is a great pleasure for us to be able to contribute to the programmes of the Day of Hungarian Sciences, 2003, via this national scientific event. We are also proud of the fact that this series of conferences has made Debrecen the traditional home of the national meeting of scientists and theologians. The István Hatvani Theological Research Centre (Hungarian acronym: HITEK), founded by Professor  and department headBotond Gaál ten years ago, has had the lion’s share  in the organisation.

Owing to the multitude of disciplines at our university, scientific research had to be organised by founding research institutes for certain fields. With the István Hatvani Research Centre, there are eight such institutes today; the Institute for Researching Reformation, the Centre of Catechetics, the ‘Sepphoris’ Institute for the Research of Postbiblical Literature, the Research Institute for Social Ethics, the Liturgical Research Institute, ‘Nöbiim’ – an institute  for researching the activities of the prophets and, finally,  the Stauffer Research Institute at the affiliated Department of Training Teachers of Religion  in Szeged.

The István Hatvani Theological Research Centre was established foremost to investigate  the relationship between Christian theology and natural sciences. We are especially interested in how these fields can help and fruitfully affect each other. Having joined a large European organisation, the European  Society for the Study of Science and Theology (ESSSAT), the Research Centre is characterised by scientific and ecumenical openness. At the same time, it considers the activities of the University of Debrecen and the Academic Committee of Debrecen and takes part in their work as well.

The Centre was named after Professor István Hatvani who earned Hungarian science  European fame by acting as a prominent scientist in experimental physics. Nationally, he was known as the  ‘Devilish Professor’ or ‘Hungarian Faustus’. This great scientist emphasized the importance of the relationship of Christian religious knowledge and natural sciences as early as the 18th century. His ideas in his work “Introduction to the basic concepts of harder physics” (1757) are still worth mentioning today: “Since this is the age in which atheism, the denial of God, started to proliferate in almost all of the countries of Europe, I thought nothing would better serve my position and profession, and, also, nothing would better serve the interests of the youth who I teach by divine providence, than protecting their souls and the whole of mankind from the pestilence of atheism and naturalism – preventing them from being infected by the plague of the above sins; I should not only remedy these obstinate dangers but also prevent them.”

Thus István Hatvani’s name became a symbol in research, as the investigations of SCIENCE and THEOLOGY include the life achievements and research of all those Hungarian scientists whose thinking was influenced by their religion, or whose scientific activities contributed to the deepening of their faith.

In the activities of HITEK, special emphasis was given to Mihály Polányi, a world-famous expert in the field of theoretical science, whose work had been neglected undeservedly but was later recognized and exploited by Christian thinking.

Today, HITEK has organised six national conferences with several scientific problems being discussed or being in the focus of interest. In the previous five conferences, 43 lectures have been presented. The leading theme of the first conference was a basic one;  the relationship of natural sciences and Christian thinking was outlined in a comprehensive way which stirred up interest in 1993. Afterwards, each conference was devoted to a different topic, such as  Who is man? – The world of the human intellect – Scientific and theological interpretation of the antropic  cosmologic principle – and Image of natural sciences and theology of the future. The present conference is devoted to the idea of Order and Freedom in the Universe.

HITEK also has its own library, a special collection of works on the relationship of theological science and natural sciences. (Naturally, it includes works concerning other fields of science as well.) There are professional books and journals found exclusively in this small collection in Hungary, such as Zygon or Perspectives on Science and Theology.  Over the past ten years, the library has been used extensively by teachers, students, researchers, and, foremost, several PhD students, for whom it was greatly beneficial. Let us express our special thanks to all those who donated books to the library, especially the founder of the collection, ProfessorBotond Gaáland his wife Mária Czeglédy, as well as academicsDénes Berényi, Mihály Beck, and Professors Gyula Farkas and Szabolcs Mózsa.

HITEK has published two books by Botond Gaál. Financial support for the publication was earned by a sponsorship application. The work entitled The Truth of Reason and the Reality of the World – Historic Development of Exact Sciences from a Christian Viewpoint was published in English, as well. His other work about James Clerk MAXWELL, entitled The Faith of a Scientist, was  written in English.

We are very grateful for all the spiritual treasures originating from the activities and experiences of the Research Centre and the Conferences on Science and Theology over the past ten years. God bless the activities of the István Hatvani Research Centre and continue to bring interested scientists who share the above spirit and open-mindedness in relation to one another and the secrets of the created universe.

 

Das István Hatvani Theologische Forschungszentrum ist 10 Jahre alt

 

Károly Fekete

Rektor

Begrüssungsrede im Namen der Reformierten Theologischen Universität zu Debrecen

zur 6. Konferenz „Wissenschaft und Theologie”

 

Die Natur sagt nie etwas anderes als die Weisheit, sagte einst Iuvenalis. Im Geiste dieser Aussage begrüsse ich die zu der 6-ten Konferenz „Wissenschaft und Theologie”  erschienenen Wissenschaftler, Forscher und Gäste im Namen der Reformierten Theologischen Universität. Es bereitet uns eine besonders große Freude, dass wir im Jahre 2003  mit einer solchen wissenschaftlichen Landesveranstaltung an das Programm des Tages der ungarischen Wissenschaft anknüpfen können. Wir sind stolz auch darauf, dass das Treffen der Wissenschaftler und der Theologen in Ungarn im Rahmen dieser Konferenzserie jetzt schon traditionell an Debrecen anknüpft. Dass dieses Ereignis zustande kommen konnte, ist zum größten Teil dem István Hatvani Theologischen Forschungszentrum zu verdanken, das Dr.Botond Gaál, lehrstuhlleitender Professor gerade vor zehn Jahren gegründet hat.

Wegen der starken Verzweigtheit der Disziplinen an der Theologischen Universität war es zweckdienlich, die Forschungsarbeit so zu organisieren, dass Forschungsinstitute entstanden, um unterschiedliche wissenschaftliche Gebiete zu erforschen. Zur Zeit haben wir zusammen mit dem István Hatvani Forschungszentrum insgesamt acht Forschungsinstitute: Institut für Reformationsforschung, Katechetisches Zentrum, „Sepphoris” Institut für die Forschung der postbiblischen Literatur, Sozialethisches Forschungsinstitut, Liturgisches Forschungsinstitut, „Nöbbiim” Institut für die Erforschung der Tätigkeit der Propheten und in Szeged das Stauffer Forschungsinstitut im Rahmen der Religionspädagogischen Fakultät.

Das István Hatvani Theologische Forschungszentrum ist entstanden, um das Verhältnis zwischen der christlichen Theologie und den Naturwissenschaften zu untersuchen. Innerhalb dieses Themas ist es von besonderem Interesse zu erforschen, wie diese Gebiete einander gegenseitig helfen und sich wechselseitig befruchten können. Das Forschungszentrum übt seine Tätigkeit in Zusammenarbeit mit einer größeren europäischen Gesellschaft, European Society for the Study of Science and Theology (ESSSAT) mit hochgradig wissenschaftlicher und ökumenischer Offenheit aus. Gleichzeitig behält es auch die wissenschaftlichen Bestrebungen der Universität zu Debrecen und die der Akademischen Kommission zu Debrecen im Blick und knüpft  auch an deren Arbeit an.

Das Forschungszentrum wurde nach Professor István Hatvani benannt, der in der ungarischen Wissenschaftsgeschichte als Meister der experimentellen Physik europäischen Ruf erworben hat. Zu Hause hat man ihn den „besessenen Professor” oder den „ungarischen Faust” genannt. Als Wissenschaftler hat er schon im 18. Jahrhundert betont, dass das Verhältnis zwischen der christlichen Theologie und der Naturwissenschaft von höchster Wichtigkeit ist. Die Gedanken in seiner 1757 veröffentlichten Arbeit mit dem Titel „Einführung in die Grundprinzipien der festeren Philosophie” sind auch noch heute zu bedenken: „Da unser Zeitalter in die Zeiten fällt, in denen beinahe in allen Ländern  Europas die Gottlosigkeit und der Atheismus  sich aus dem Staub erheben: Ich habe gedacht, dass nichts besser dem von mir versehenen Amt und  meiner Berufung entspricht und nichts mehr den Interessen der jungen Leute dient, die die göttliche Vorsehung  meiner Fürsorge überliess, und die ich nun unterrichte, als dass ich ihre Seele gegen die Pest der ganzen menschlichen Gemeinschaft und der Religion verteidige, worunter ich Naturalismus und Atheismus verstehe, damit sie von der Pest dieser Sünden nicht infiziert werden – und damit ich gegen diese hartnäckige Gefahr nicht nur mit einem Gegenmittel, sondern auch mit einem präventiven Arzneimittel diene.”

Vom Gesichtspunkt der Forschung aus wurde der Name István Hatvani zum Symbol. Seine Forschungen auf dem Gebiet der Wissenschaft und der Theologie umfassen nämlich das Lebenswerk bzw. die Erforschung des Lebenswerkes aller ungarischen Wissenschaftler, deren Glaube ihr Denken gestaltete bzw. deren wissenschaftliche Tätigkeit ihnen bei der Vertiefung ihren Glaubens half.

Ein besonderer Nachdruck wurde in der Tätigkeit des István Hatvani Forschungszentrums auf die Aufdeckung der Bedeutung des so lange verschwiegenen, weltberühmten wissenschaftstheoretischen Experten Mihály Polányi und auf seine für das christliche Denken nutzbare Tätigkeit gelegt.

Das István Hatvani Forschungszentrum hat bisher sechs Landeskonferenzen veranstaltet, auf denen zahlreiche wissenschaftliche Fragen im Zentrum der Untersuchungen standen. An den fünf vorherigen Treffen wurden 43 Vorträge gehalten. Das Hauptthema der ersten Konferenz war eher die Grundlegung. Sie handelte in erster Linie von dem Verhältnis zwischen Naturwissenschaft und christlichem Denken, was 1993 ein ziemlich groβes Interesse auslöste. Die Themen der darauf folgenden Konferenzen waren: Wer ist der Mensch?- Die Welt des menschlichen Sinnes – Die wissenschaftliche und theologische Interpretation des antropisch kosmologischen Prinzips – Das Zukunftsbild der Naturwissenschaften und der Theologie. Der Titel der jetzigen Konferenz lautet: Ordnung und Freiheit im Universum.

Das István Hatvani Theologische Forschungszentrum verfügt auch über eine Bibliothek, die eine spezielle Sammlung der Werke über das Verhältnis zwischen christlicher Theologie und Naturwissenschaft ist. (Natürlich sind in der Bibliothek auch Bücher über andere Wissenschaftsgebiete zu finden.) Im Bestand der Bibliothek gibt es Bücher und Fachzeitschriften (zB: Zygon, Perspectives on Science and Theology), die anderswo in Ungarn nicht auffindbar sind.  In den vergangenen zehn Jahren wurde die Bibliothek von Lehrern, Studenten, Forschern benutzt, sie war den Doktoranden eine besonders groβe Hilfe. Wir wollen unseren Dank allen aussprechen, die der Bibliothek Bücher geschenkt haben, besonders ProfessorBotond Gaálund seiner Frau Mária Czeglédy für die Bände, womit sie die Bibliothek gegründet haben, weiterhin den Akademikern ProfessorDénes Berényiund Professor Mihály Beck und den Professoren Gyula Farkas und Szabolcs Mózes.

Das István Hatvani Theologische Forschungszentrum hat zwei Bücher von Professor Botond Gaálveröffentlicht. Die zur Ausgabe notwendigen Kosten hat man auf  internationalen Wettbewerben gewonnen. Der Titel des einen Buches ist: Die Wahrheit der Vernunft und die Wirklichkeit der Welt – Die geschichtliche Entwicklung der exakten Wissenschaften aus christlicher Sicht. (Dieses Werk wurde auch auf Englisch veröffentlicht.) Das andere Buch handelt von dem berühmten James Clerk Maxwell und erschien auf Englisch mit dem Titel: The Faith of a Scientist (Der Glaube eines Wissenschaftlers).

Der geistige-seelische Schatz, der aus der Arbeit der Konferenzen „Wissenschaft und Theologie” und des Forschungszentrums erwuchs, regt uns zur Danksagung an. Möge Gottes Segen die Tätigkeit des Theologischen Forschungszentrums István Hatvani auch weiterhin begleiten, und möge es interessierte Wissenschaftler geben, die im oben erwähnten Geist und mit Offenheit für einander über die Geheimnisse des geschaffenen Universums nachdenken.