Dr. Gaál Botond honlapja

A természettudósok és a teológusok ötödik tanácskozása Debrecenben

 

Magyar Tudomány Napja, Debrecen, DAB Székház, 2001. november 9.

 

A Református Hittudományi Egyetem Dogmatika Tanszéke és a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontja immár ötödik alkalommal rendezte meg Debrecenben a „Teológia és Tudomány” elnevezésű konferenciát, amely az évek során a természettudósok és teológusok országos találkozójává vált. Az idén a Magyar Tudomány Napja keretében történt ez, s a találkozót a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Bizottsága és a Debreceni Egyetem is fölvette a programjába. Mintegy 130-150-en vettek részt az előadásokon és a nyilvános megbeszéléseken. A tudományos körökben e konferencia előadásai nagy visszhangot váltottak ki országszerte. A teológusok természetesen az ökumené szellemében vannak jelen ezen a tanácskozás-sorozaton.

 

Berényi Dénes fizikus-akadémikus arról szólt, hogy merre halad a természettudomány, s hogy e fejlődésnek milyen hatása lesz a jövő társadalmára. Kitért arra is, hogy a gyarapodó tudományos ismeretek nem éppen célszerű alkalmazása miatt az ember nem mindig optimistán néz a jövőbe, de a hívő ember segíthet a holnap iránti bizalmat visszanyerni saját magának és embertársainak. Gaál Botond református teológus, fizikus és matematikus, tartotta a következő előadást, amelyben arra mutatott rá, hogy a természet törvényei nem zárt igazságok, hanem éppen olyan nyitottságot mutatnak, mint az emberi gondolkodás szerkezete. Ezt a nyitottságot a keresztyén gondolkodásnak köszönhetjük, s ezért igenis van jövője a természettudományok és a teológia együttműködésének.

 

Lovas István fizikus-akadémikus izgalmas előadásban magyarázta el, meddig jutott el a mai természettudomány és milyen beláthatatlanul óriási kikutatandó terület van még az ember előtt, Cselényi István katolikus teológus pedig a technikai fejlődés kapcsán az ember erkölcsi felelősségét hangsúlyozta. Szükség van mind a természet integritásának megőrzésére, ugyanakkor a lelki környezetvédelemre is a helyes irányú fejlődés végett.

 

Nagy várakozás előzte meg Fésűs László orvos-akadémikus előadását, amelyben az ember génszerkezetének törvényszerűségeiről beszélt, és azt hangsúlyozta, hogy a genom nem valami determinisztikusan végzetes adottság. Az ember és a környezete együtt olyan nyitott rendszert alkot, amely végtelen lehetőségeit kínálja fel annak, hogy kivé is váljék az ember. Szűcs Ferenc református teológus pedig úgy mutatta be az embert, mint aki Isten képmása, azaz mindig is lesznek állandó jellemvonásai és a szabadsága révén pedig Istent közelebbről megismerő tettei.

 

Zárszavában Székely György akadémikus megerősítette mindazt, amit Imre László rektorhelyettes a nyitóbeszédében előrevetített: a természettudományok valóban igénylik a teológiával való párbeszédet és együttműködést.

 

 

A természettudósok és teológusok ötödik tanácskozása Debrecenben

Magyar Tudomány Napja, Debrecen, DAB Székház, 2001. november 9.

 

A Református Hittudományi Egyetem Dogmatika Tanszéke és a Hatvani István Teológiai Kutatóközpontja immár ötödik alkalommal rendezte meg Debrecenben a „Teológia és Tudomány” elnevezésű konferenciát, amely az évek során a természettudósok és teológusok országos találkozójává vált. Az idén a Magyar Tudomány Napja keretében történt ez, s a találkozót a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Bizottsága és a Debreceni Egyetem is fölvette a programjába. Mintegy 130-150-en vettek részt az előadásokon és a nyilvános megbeszéléseken. A tudományos körökben e konferencia előadásai nagy visszhangot váltottak ki országszerte. A teológusok természetesen az ökumené szellemében vannak jelen ezen a tanácskozás-sorozaton.

 

Berényi Dénes fizikus-akadémikus arról szólt, hogy merre halad a természettudomány, s hogy e fejlődésnek milyen hatása lesz a jövő társadalmára. Kitért arra is, hogy a gyarapodó tudományos ismeretek nem éppen célszerű alkalmazása miatt az ember nem mindig optimistán néz a jövőbe, de a hívő ember segíthet a holnap iránti bizalmat visszanyerni saját magának és embertársainak. Gaál Botond református teológus, fizikus és matematikus, tartotta a következő előadást, amelyben arra mutatott rá, hogy a természet törvényei nem zárt igazságok, hanem éppen olyan nyitottságot mutatnak, mint az emberi gondolkodás szerkezete. Ezt a nyitottságot a keresztyén gondolkodásnak köszönhetjük, s ezért igenis van jövője a természettudományok és a teológia együttműködésének.

 

Lovas István fizikus-akadémikus izgalmas előadásban magyarázta el, meddig jutott el a mai természettudomány és milyen beláthatatlanul óriási kikutatandó terület van még az ember előtt, Cselényi István katolikus teológus pedig a technikai fejlődés kapcsán az ember erkölcsi felelősségét hangsúlyozta. Szükség van mind a természet integritásának megőrzésére, ugyanakkor a lelki környezetvédelemre is a helyes irányú fejlődés végett.

 

Nagy várakozás előzte meg Fésűs László orvos-akadémikus előadását, amelyben az ember génszerkezetének törvényszerűségeiről beszélt, és azt hangsúlyozta, hogy a genom nem valami determinisztikusan végzetes adottság. Az ember és a környezete együtt olyan nyitott rendszert alkot, amely végtelen lehetőségeit kínálja fel annak, hogy kivé is váljék az ember. Szűcs Ferenc református teológus pedig úgy mutatta be az embert, mint aki Isten képmása, azaz mindig is lesznek állandó jellemvonásai és a szabadsága révén pedig Istent közelebbről megismerő tettei.

 

Zárszavában Székely György akadémikus megerősítette mindazt, amit Imre László rektorhelyettes a nyitóbeszédében előrevetített: a természettudományok valóban igénylik a teológiával való párbeszédet és együttműködést.